Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
"Álomvilág, terülj ránk: Lancelot és Ginevra nagy szerelme, Vigasztalásul bus szerelmeseknek, Ódon rege, de mindig szép marad." 50 / a Juhász áldott-reménytelen szerelmeinek előképe ez, még nem Anna-vágy, hisz Sárvári Nusit még nem ismerhette. Talán inkább egy gyerekkori szerelem-emléket érezhetünkv, mögötte. Mint amilyenről az Emlék 51 cimü versében vall, ahol feltündöklik a szentivánéji tUndérw álomország". S függetlenül attól, hogy e régi Dante-asszociációban saját költői vágyálmait éli ki a poéta, a mesét a történet állítólagos raegtörténtsége miatt, konkrét miliőbe helyezi. Az emiitett újromantikus mese-középkor megfoghatatlansága helyett ezért jelöli meg a szint és az időt: "Lovagterem a trecentoban. Fegyverek. A háttér falán sárkányölő San Giorgio képe. Kürtök harsány zenéje ébreszti a tavaszi reggelt. Il50 / b De bennünket ez a szerzői instrukció nem téveszthet meg. Ismerősek ezek a "konkrét" leírások Maeterlinck Pelleas-áaól, ahol mégis félelmetes szimbólumokká növekednek a várfalak, a kut, az árnyak s egy-egy pillantás vagy ismerősek Strindberg Hattyuvéré ből a konkrét "tárgyak" is, melyeknek még a színpadon is van könnyük. Nem hiszünk hát Juhásznak sem, ez az ő trecentója ós égi mása* Balázs Béla: Misztériumok 52 A költőnek a Nyugat kiadásában megjelent kötete /1912/ három egyfelvonásost tartalmaz, a fenti "misztériumok" megjelöléssel. Ha a shaw-i átértelmezésben fogjuk is fel a műfajt, bármilyen tágan is, akkor sem tudtuk e témakörbe vonni A tandér cimü .játékot. A cimében sugallt szimbolikus tündérezés niatt a tündérjáték témakörben tárgyaltuk, benne legfeljebb a szerelem misztériumát fedezhettük fel. De sem tartalmi, sem neo-> lófiizmuskónt értendő misztérium-műfaji ismérvek alapján nem találtunk benne misztérium-szerüt. Inkább a népi szimbolika
