Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
már korábban is mesél Thaisr ól és Júdea helyt art ójár ól, legendák helyett igazi olvasmányokat ad. Az angolok pedig merítenek a már 1848-tól létező PraeRaphaelite Brotherhood mozgalmából, s a századfordulón találnak maguknak egy fél-angolt a szubkontinensen, Indiában, aki szerencsére angolul ir ós ráadásul nagyszerűen, tehát megéremelten kap 1907-ben Nobel-dijat. De az indiai dzsungel-történeteken és meséken kivUl ő is ir legendákat, ha egyik Szent Jubánus csodája is, a másik meg Purun Bhagat csodája. Ezt az angol irót Rudyard Kiplingnek hivják. 42 És ott van az angoloknak az ir Yeats* 5 is, aki ismét szerencsére angolul ir, nem pedig irül, és akinél "élet és halál... álomszerű, régi legendák, régi jelképek kisértenek", ahogy Kosztolányi mondja. 4 Nem részletezzük tovább, de nyilvánvaló, hogy a franciáknak és angoloknak is van kiktől tanulni és áhitani a középkort. A legutóbb emiitett Yeats ráadásul szinházasdit is játszik, megteremti John Millington Synge-gel az ir Nemzeti Szinházat ós benne tündérmesét és moralitást mutat be. /A sziv vágyának földje , 1894; Cathleen ni Houlihan , 1902; Egy fazék husieves , Az óraüveg , 1902; stb./ Ezekben megnyilatkozik a népmesék iránti vonzódása ós okkult miszticizmusa is. A műfaj átértékelés fokozatait is jeleztük ezekkel nevekkel, hiszen a legenda változásait ha végig követjük, látni fogjuk, hogy csupán ürügyként jelölik e régi szakrális műfajjal a középkori nosztalgiájukat a szerzők. Leginkább tettenérhető ebben Shaw, akinek "darabjait legföljebb a középkor végi moralitások kései kivirágzásának tekinthetjük", miként Benedek Marcell megállapitja.* 5 Hisz nála Candida - egyébként érzelmes - története misztérium ! 46 /Lásd Hevesi 1916-os forditáság./ De mennyire másként misztérium ez már, mint a hajdani középkori misztérium játék. Ezt a műfaji átértékelést, amelyet nyugodtan párhuzamba állithatunk a tematikai demitizálással, egészen Majakovszkijig tudjuk vezetni /Buffó-misztérium/ ,hogy őt követően a modern sz Ínpadon csak a műfaj utáni vágy maradjon, vagy annak negativ lenyomata /a Godot-ra várva lehetne
