Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

kua" szerzők /pl. Schiller/ - egyaránt irnak romantikus és pol­gári drámát. Ez "a romantikus és a realisztikus elemek kiegyen­lítő összeolvasztása, egybeötvözése" már a 70-es évekre teljes erejével mutatkozik meg, külön-külön is megerősítve a kettős ten­denciát. A magyar polgári realizmus törekvései a másodlagos romanti­kussággal ötvöződve és külön is élnek, gondoljunk a pályáját ujromantikusként kezdő Szigligeti vagy Csiky egyes müveire: /Argyll és Tündér Ilona - Janus , Mágusz stb./* A népiesség kettős /romantikus ós realisztikus/ arcára, "átmeneti jellegére" pedig a népszínmű műfaja a legjellemzőbb. A népszínmű sajátos magyar műfaj kialakítását, a bécsi "tündé­ries mesejáték" is segiti, miként erre többen rámutattak,^ ­tehát a barokk tündérjáték, a zenés látványosságok e kevert /mesei-valóságos/ elemei - mégis sajátos, hazai formációvá ala­kult. Névy László: A drámai középfajok korabeli elméletéb en /1873/ a népszínművet "a legtágabb értelemben vett polgári drá­mához" számítja; melynek mintái főképp "a németek családi drá­mái közt keresendők", azaz nem áll "teljes eIkülönözöttségben". Az emiitett kettős eredő, magában a népszínműben is mutatja a romantikusan idilli hangulatokra való törekvést. A népszínmű ellenhatásaként a realisztikus szinek felerősítésével, majd a népdráma megteremtésének igényével lép föl néhány naturalista drámaíró /Bródy, Gárdonyi, Móricz/. Az is bizonyos, hogy ez a kettősség azt is jelenti, hogy a romantikus téma és megformálás nemcsak látszatéletet él, hanem valóságosan is létezik. Ujromantikusságként él tovább a színpa­don a regényes történetek iránti nosztalgia, mely nem mult el a romantika alkonyával. Visszfényként kezd újból ragyogni és az un. neoromantikus drámákban lobban föl ez a kései "sugár", számos szerzőt késztetve ennek az igénynek kielégítésére. /Rá­kosi Jenő, Dózsi Lajos/. Ám tündöklése és hanyatlása is az új­romantikus ságnak szűkebb időhatárainkon kivül esik, a mille­neumi év előtt történik végleges lezárulása is. /Somló Sándor már ebben az ujromantikusságban is megkésett "sámedli"-ember\f* Miért tartjuk mégis fontosnak az újromantikus drámákat emle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom