Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
getní? Amiért Vörösmarty Csongor éa Tündé jét is mérföldkőnek és M előzmény"-nek tartjük a mesejáték történetében: valóban megelőzik a századforduló mesejátékait és némiképp "jó" példával is szolgálnak a preszimbolikus és szimbolikus játékoknak. Jóllehet legalább tiz évnyi "szünet" van a két mesejáték-hullám közt, sok rokonvonás van köztük.^ Mindkettő előszeretettel nyul a rcese-ókor, mese-középkor és mese-re ne szánsz témáihoz, vagyis történelmi álöltözetbe öltözteti Meseországot. A hazai újromantika óta Alföldi hatások motiválják/ "ál"-történelmi miliőbe helyezi elvágyódásaikat, s ezt a századforduló a modern ember szecessziós érzéskomplexusaival, pszichológiai, sőt helyenként patológiai magyarázataival és szimbólumaival próbálják hitelesíteni. Bár az ujromantikából látszólag kevésbé töltődik újra ez a megismételt uj-neorománt ikusság, mégis él annak eredményeivel. A szimbolikus-romantika mesejátéka tehát nem repeticiója az őt megelőző ujromantikának, hanem továbbfejlesztése . Ezért érzünk Balázs Béla szimbolkus mesedrámáiban is "romantikus" izt, mert valójában nem tagadta meg a romantikát, hanem annak preszimbólumait felerősítette és pozíciójában megerősítette. Megőrizte a romantika és újromantika régi korokba elvágyódó kedvét, a meseország-nosztalgiát, - és a Rákosi, Dóczi-féle stiluskészséget, stilus-szépséggé nemesitette. Balázs Béla és Babits irásmüvészetében, mindkettő mesedrámáiban, melyeket többször említettünk példaként /A kékszakállú és A második ének/ , ez szimbolikus nyelv-kultusszá emelkedik. A közvetlen külföldi mintákban is ezt látjuk /0. Wilde: Salome , Strindberg: Hattyuvér ; Maeterlinck: A kék madár , Monna Vann a; Rostand : Cyrano és A napkeleti királykisasszony stb./ Ezek a miivek is csak részben ujromantikusak, félig vagy néha egészen: azimbolikusak! Shakespeare me se-színjáték a inak jegyében /a Shakespeare-kultusz századunk váltásakor jelentős!/ és a valódi népköltészeti hagyományokban fölfrissülve ismét uj lehetőségként fedezik föl az igényes költői-drámai nyelvet! Nem drámai költemények ezek, mint a romantika jellegzetes műfajában az elnevezés is utalt rá, nem is me se-vígjátékok csu-
