Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

vei, hanem makulátlan kiejtéssel, tökéletes hangsúlyozással és a szöveg tartalmának félreérthetetlenül világos tolmácsolásával érte el." "Klytemnestrát, a bövérü gyilkos királynőt, aki miatt oly sok vér folyt az Atridák balvégzetű családjában, szívből gyűlölte, mégis három különböző tragédiában kellett ábrázolnia /Racine: Iphigenia

; Hofmannsthal: Elektra

; Leconte de Lysle: Erynnisek

/." Mielőtt ezt az idézetet befejeznénk, néhány közbevetett szó. A munka elején megemlékeztünk Jászai nagysikerű Klütaimnésztra alakításáról Racine Ip

higéniájáb

an

, hiszen azt egy nappal az Elektra előtt, ugyanabban a ciklusban mutatta be a Nemzeti. Ami Hofmannsthal Elektráját illeti, erre vonatkozóan egy percre ugorjunk vissza Csathó Kálmán előbb emiitett könyvére, melyben megirja,

;

hogy Elektrát ebben Török Irma játszotta, Jászai pedig Klütaimnesz

trat, - de nagyon fel volt háborodva, hogy Elektrát más játssza, mert saját tulajdonának tekintette, mint élete legnagyobb sikerét. Nem akarta, hogy más Elektra lépjen a Nemzeti közönsége elé, mig ő él. Pedig Török Irmának kiugró sikere volt, - mire Jászai megsértette a szinfalak mögött. /Nem véve tudomásul, hogy 1910-ben, e darab bemutatásakor - melyet Váradi Antal forditott - ő kereken 60 éves volt./ Host pedig térjünk vissza arra, mit ir Péchy Blanka Jászainak a Leconte de Lysle-féle Elektrában alakitott Kiütaimnésztrajáról. /Ezt a darabot 1913-ban mutatták be, Ivánfi Jenő fordításában./ "Ez utóbbiban, ugy mondták, felülmulta előbbi nagyszerű Klytemnestra-alakitását is, jóllehet helyzete ezúttal nehezebb volt, mert a modern mü és az ultramodern rendezés bonyolult stilusprobiémákat vetett fel. Belezsúfoltak ebbe a görög sorstragédiába mindenfajta trükköt, amit a formakeresés ama lázas és kusza korszakában kiagyaltak. S e tobzódó modernség közepette Jászai görög sortstragédiához illő pátosszal, szenvedéllyel, realitással játszott, s mégsem ritt ki a keretből. Őserejti antik királynője érdekesebb volt minden újfajta szinpadi effektusnál. Hátborzongatóbb meghalás! jelenetet soha nem láttam. Orestes nyilt szinen osztja a tragédia büntető igazságát, szemünk láttára öli meg tulajdon anyját, atyja förtelmes gyilkosát. Minden rokonszenvünk Orestesé, s mégis ugy x54