Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

szept. 22« Milyen kedvetlenül mentem tegnap játszani és mekkora ünnepem lett belőle» Először Glttckmann hozta a berlinlek elragadtatását és aztán jöttek a névjegyek* És végre Ők maguk. Azt mondták, hogy császárt látni jöttek és a művészet királynőjét találják* Meg aztán: hogy ők előadhatatlannak hitték Elektrát a szárazsága miatt és ime, soha modern tragédia ugy nem rázta meg őket, mint tegnap ez Elektra* Milyen gyönge vagyok én! Ilyen külső biztosításra van szükségem, hogy higyjem, hogy érek valamit. Természetesen az intézet fejének se hire, se hamva nem volt* Ő nem ünnepelt*

n Még két helyet idézünk Jászai Emlékirataibői

, ahol az Elektráról ir* "1905. nov. 26. A hajam elől már csupa fehér, mert egy év óta nem festem. Amióta Elektrára többé nem kell a fekete haj. Csak ennek az egy szerepnek kedvéért festettem, mert ezt nem játszhattam parókával." /Megjegyzendő, hogy ahogy már irtuk is, jóval tovább játszotta Elektrát./ "1909. ápr. 25. Kikürtölték az újságokban, hogy Elektrát vasárnap ötvenedszer játszom. Felrázzák a feltűnést keresőket és kihivják az erőszakos tüntetést és a barbár lármát, hogy tiz forinttal több legyen a kasszában. És meg van mérgezve az én csendes, magasztos ünnepem, amelyen Elektrát elimádkozom. " Jászai különböző könyveiben nagyon sokat irt a színészetről - Itt most, igazán csak mutatóba, - néhány kevés idézet, főleg Szinész és közönség cimü előadásából, melyet 1913-ban a Magyar Társadalomtudományi Egyesületben tartott. /Egyébként például a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta irodalmi működése alapján./ ..."A fölmagasztaltatás és lenézetés végletei között dobálja pályánkat velünk együtt a sorsunk: vagy kifogják a lovakat a kocsinkból, vagy a vidéki polgár nem adja ki nekünk a kiadó hónapos szobáját. Mind a kettő megtörtént velem. - Mintha csak acéllá akarna edzeni a sorsunk, ugy dobál tüzbe-vizbe. Mert acélidegekre van szükségünk, az bizonyos. Ugy hány-vet a mi furcsa, rendszerbe nem foglalható pályánk imádtatás és lenézetés, ünneplés és megaláztatás, bőség és nyomor között,