Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
nai mapig nam esőkként, annak ellenére, kogy a tragédiát háromszor hetente műsorra tűnik; ez jelentőségteljes momentum a aagyar színháztörténetben, s Jászai asszony Blectrajátmelyet mi na fogunk megismerni - az ő drámai teljesítményeinek csúcsára helyezi, és szinházi unikummá teszi." /Pressburger Zeitung , 1891. márc. 7./ "•••a fővárosi sajté egyhangú elismeréssel adózott a fényesen sikerült előadásnak, a egyik előadás a másikat követte telt ház előtt. - Minden magyar ember szivének büszkén kell éreznie, hogy nemzetünknek egy igazi, első rangú tragikája van." /Erdélyi Híradó . 1891. ápr. 27./ OTÓZÖNGÉK Ezek is több csoportra osztandók. Egyik csoport, a/ alatt, későbbi kritikát tartalmaz Jászai alakításáról, b/ alatt a hires nagyváradi előadás és más, ezidőbeli visszhangokról számol be, s c/ alatt azt idézi, amit később Jászai irt az Elektráról és a színészetről általában? ez a három csoport még Jászai életéből, korából való. A másik és egyben utolsó két csoport, d/ alatt a hires szinházi emberek, rendezők, irők, stb. által évtizedekkel később Jászai Mariról és Élektra-alakitáeáról Írtakat idézik fel szemelvényekben, e/ alatt pedig röviden a darab további magyarországi sorsáról számolunk be. a/ Későbbi kritika Jászai Mari Élektra-alakitásáról Voltaképp csak egy ilyen kritikát sikerült találni, mégpedig 1901-ből, a Budapesti Hirlap 1901. ápr. 18-i számában, "Irodalom és művészet" alatt; "Jászai Mari, a láreszeihez viszszatért papnő a Nemzeti Szinházban ma leghíresebb és valóban legtökéletesebb szerepét, az Elektrát játszta, a páholyok leszámításával minden zugában megtölt nézőtér előtt. A páholyok nem érdeklődtek Elektra viszontlátása iránt. A vesztes nem Elektra benne. Mérnők állítani, hogy ma Európában nincsen művésznő, a ki ebben a szerepben Jászai Marival versenyre kelhetne. E művésznő lénye ugy át van hatva Agamemnon árvájának minden gondolatától és indulatától, hogy a legparányibb hézag sem marad alakításában, a mely a klasszikus stílusnak és a realisztikus azinjátszásnak oly geniális vegyitéke, hogy a
