Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

drámai alkotások egyike, a mely valaha művésznőnek sikerült." /Szamosi János./ ..."Jászay játéka e hatást elenyésztette, mert megmagyarázta, mit szenvedett; megértette, hogy az a sok jajszó, az a sok keserv egy hősnő erős szivéből mily nagy szenvedések által volt kisajtolva; megértette jóval töbl?, mint 2000 év múlva: mit szenvedett Elektra. Azt a hamvvedret, melybe eltemetni lenni vélte életének hosszú napok és hosszú éjek által egyetlen aspiratiójává: éltető levegőjévé vált bosszú utolsó reményét, ugy siratta el, a sirás, zokogás, fuldoklás, szaggatott sóhajtás, tördelt panaszszó, visszafojtott könnyek mohó nyelése, a porba omlott királyi büszkeség földretiport vergődése, egy ölyvtől mardosott madár vonagló röpkedésére emlékeztető mozdulatok, taglejtések oly frenetikus tombolásai közben: mely nem volt görög, nem volt plastikus, nem volt Niobe megkövült fájdalmának képe, hanem volt emberi, volt a sziv közvetlen beszéde, volt a szenvedély viharzó lángolása és... a közönség megérté. Elektra feltámadt, élt, hatott és beköltözött a köznapi ember szivébe, lelkébe. Érezte a dráma megrázó hatását. Kérdés: Jászay tolmácsolta, hogy Elektra mit szenvedett, de vájjon visszaadta-e, hogy hogyan szenvedett? És e kérdés felvetése idézte fel a polémiát. Királyi nő volt-e az, ki a porban fetrengett és onnét félig görnyedt állásban hallgatja, kitörő fuldoklását kezével gyúrva vissza, azt a szomorú hirt, melynek hatása a következő epizódban oly megrendítő siratásban hág tetőpontra. Tehát hogyan szenvedett? Hát bizony olyan formán, mint az öreg Priamus. Csak el kell olvasni a jó öreg Homerosnál, hogy mint fetrengett a földön; hogy még a porban testének nyomát lehetett látni. Hát bizony olyan formán, mint Akhilles, ki meghurczolja a Hektor holttestét szeretett Patroklosa sirja körül. Hát bizony olyan formán, mint szenvedett Jób. De hát görög ez? Ne feledjük, hogy a plastikai művészetek hatását nem szabad a görög drámában kitört szenvedélyek hatásával összetéveszteni. Midőn Elektra a királyi ház ajtaja előtt ül; midőn a lépcsőn guggol, midőn a földön hever, midőn az öreg nevelő előtt kétszer is lehajol,