Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
hogy lába porát megcsókolja annak a férfiúnak, ki neki megmen ti a testvért, az az: meg a Felopidák egész családját, királyi becsületét, melyet beszennyezett Klytemnestra: mind azt az Elektrát magyarázták, szólaltatták, jelenítették meg szivünkben, ki könyörtelenül kláltá: sújts még egyszer! Sophokles gyönyörű panaszszavait eldeklamálhatta volna száz moduláczióval: mindez egyetlen fájdalomról beszélt; de az által mérette meg a fájdalmat a közönség minden egyes tagjával, hogy a fájdalmat akczióvá tette." /Hegedűs István/ "Sophokles Elektráját Magyarországon annyi ember olvasta át ebben az évbèn, a mennyi bizonyára nem tiz év alatt. És ezért Sophokles szelleme homlokon csókolja ezt a művésznőt. - Egyért minden magyar ember szivének büszkén kell éreznie, azért tudniillik, hogy nemzetünknek egy igazi, első rangú tragikája van." /Sándor József./ "Jászay Mari asszonynak Electráját a budapesti n. szinházban a 10-ik előadás alkalmával láttam először és tegnap a kolozsvári n. szinházban. Azon műélvezet, melyet Jászay művészi felfogása és előadása által nyújt a közönségnek, hazánk művésznői felett az első helyet vivta ki magának és mondhatnám, hogy azon a téren páratlanul, egyedül áll ma. Megjegyzésem az általam látott két előadásra az, hogy az összbenyomást véve alapul, a tegnapi 'Elektra* sokkal kerekdedebb, kidolgozottabb volt, mint a Budapesten látott előadás. Művészetének fénypontját képezi - mely a legszebb és leghatásosabb jelenet - a hamwederrel való jelenet, a művészet legmagasabb fokán áll, s ez mindkét előadás láttakor elragadott. u /Bornemissza Károly./ "Az a következetes hangulat, a mely gőgből és reményből, kétségbeesésből és bosszuszomjból egy egyöntetű jellem mintaképét oly remekül tudta kidomborítani, minden dicséreten felül áll és meg vagyunk győződve, hogy az a férfi, a ki az athéni szinpadon játszotta Elektra szerepét, ha Jászay Mari asszonyt láthatta volna e szerepben, őszintén elismerte volna, hogy előadása és személyesítése tökélyesen helyes és remek." /Finály Henrik./
