Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

Szép asszony báty .ja /Egy kép a proletár világból/ Alfonsine özvegy. Szép és ellenállhatatlan. Hozzá kőszivü. Dal nem hatja meg, nagyot hall mindaddig, mig az - arany nem csörög. Jéghideg a - reális Ígéretekig. De itt olvadni kezd. Bátyja, Viktor, a bizonytalan existenciák nagymestere a háta mögé'dobálta azt, a mije volt s ma él és zsebel huga udvarlói közt. "PezsgÖztetik." Nincsen az a szép nyakkendő, az a csinos kabát, mit el ne tudna sonfordálni ezzel a szóval - Alfonsine azt monda, hogy nekem jól állna... Vagy: - Nem akarlak terhelni, de pénzért Alfonsinet nem akarnám bosszantani. Szól s megnyílik az imádó tárcája. Viktor az imádókat két osztályba sorozza. I. azok, akik célt érnek, II. azok, akik célt nem érnek. Az elsők a kozákok az utóbbiak a bárgyúk. Az első osztállyal beszélhet nyiltan, a másodikkal példabeszédben, mert félénkek, mint a madarak: a zörej elrepitheti őket. Ezeknek emlékeket árul, mint valami szentföldről jött zarándok. A keresztfáról nem adtak el annyi forgácsot, mint a mennyi "legkedvesebb cipőjét" adja el Alfonsinenak. Legdrágább cikk az imádók börzéjén a harisnya. Gombostű,.hajtű, szalag, ingfodor, cipő, csokor, arckép mind a vásárra kerül. Legértékesebbek az olyan arcképek, melyekre Alfonsine saját kezével irja oda: "Kedves barátomnak"; "Örök emlékül", stb. Egyszer azután Alfonsine férjhez megy egy kuruc emberhez. Az imádóknak és Viktornak tágulni kell a háztól. "Barátok csak szerencsében léteznek", sóhajt a szép aszszony bátyja. X Nem állom meg, hogy ugyancsak egy, témához nem tartozó, de a korszakra, annak hangulatára és felfogására felettébb jellemző hirt ne idézzek az Ország-Világ 1880. IV. füzetéből ' /melyben egy ugyancsak többször idézett Proletárok-kritika