Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
jelent meg/. "Telephon-hálózatot akar egy társulat Budapesten létesíteni. A folyamodvány, melyben a társulat engedélyt kért, már leérkezett a közlekedési minisztériumtól a fővárosi hatósághoz, mely egy bizottságot küldvén ki ez ügyben, ez 15 évre kizárólagos szabadalmat adott a társulatnak. A hálózat közhasználatra fog bocsáttatni, de csak kifogástalan egyének vehetik igénybe." Tüneményes, nem? Ha ma is ez lenne az alapelv, vajon hány telefonelőfizető lenne Budapesten? De térjünk vissza a proletárok Csiky-féle fogalmát cáfoló kritikákhoz. A következő kritika Dr. Dux Adolfé, mely - természetesen németül - a Pester Lloydb an jelent meg, s forditásban közöljük. "Legújabb müvében ellenben Csiky elhagyta a fantasztikus, ködös régiókat, melyekben korábbi müvei mozogtak, s két lábbal ugrott a realizmus talajára. Mindenféle kétséges exiszten ciát mutat be, akik ténylegesen a magyar társadalmi élet árny oldalához tartoznak, és úgy ezeket, mint néhány erkölcsileg épebb figurát, melyeket ugyancsak a való életből vett, egészséges humorral rajzolja meg. ... Ez a rövid tartalmi ismertetés elegendő ahhoz, hogy az újdonság cimének jogosultságával kapcsolatban kételyeket ébresszen. Mert "proletárok" alatt a polgári társadalom azon osztályát szokás érteni, mely ugyan létfenntartását saját munkájával keresi meg és nem a hatósági szegénygondozásnak esik terhére, az ónban nem képes többet keresni, mint ami létfenntartásához feltétlenül szükséges. A Csiky színmüvében szereplő személyek azonban egyáltalán nem tartoznak ehhez az osztályhoz. Nem dolgoznak, hanem csalnak, s ezzel hol többet nyernek, mint ami létfenntartásukhoz feltétlen szükséges, hol pedig újra a felszin alá merülnek - amely felett pedig egy pillanatig ott csillogtak, - és nyomorba kerülnek. Az egyetlen T Darvas Károly*, a szegény Ügyvéd kivételével erkölcsileg mélyen a proletárok színvonala alatt állnak, lévén azok életüket nem bűnözés, hanem kemény munka által tart-