Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

több magyar társadalmi szinmü életbevágó hatást nem gyakorolt. Nagy részük eltűnt, amint jött; egy rész megmaradt, de ezek sem tarthatnak igényt arra, hogy összemérhetők legyenek az európai színműirodalom legjobb termékeivel. Szigligeti egy-két magyar társadalmi darabjának hosszú életet biztosit az a kedély, mely az alakok rajzában nyilvánul s az a routine, mely a színpadi hatást ügyesen kikombinálta. Ezekből áll, ami eddig maradandőságra tarthat számot, s ezekben sincs meg a világirodalmi lendület. Ujabb időben Toldy István mutatott hivatást arra, hogy a magyar társadalmi szinmüvet sikerrel mü-vélje. Toldynak volt érzéke a dologhoz; szeme fölfedezi a modernebb anyagot, thémái merészebbek és újabbak; de Toldyban nem volt költői erő, hogy a társadalmi anyagot mélyebbre vágó hatással és nemes verve-vel alakithassa. Tárgya mindig érdekes, de alakjain csináltság és üresség vehető észre. Alakjait nem a pszicholog drámairó jellemző ereje hozza létre, hanem az éleseszü publiczista szellem, mely nincs hijávai a szépirodalmi érzéknek. Toldy már átérezte a hatalmas virágzásban levő modern franczia drámairodalom hatását, érezte, hogy a siker egyedüli garancziája abban áll, hogy a magyar drámairó emanczipálja magát az eddigi szükkörüség alól s meglelje az érintkezési pontot a közt, ami specziális s a közt, a mi európai szellem. Toldy érezte ezt, de ő nem volt az a nagyszabású tehetség, a ki e kettőt egybe tudta volna forrasztani. E föladat végrehajtása Csiky Gergelynek volt föntartva. És Csiky Gergely végrehajtotta a föladatot." A Közvélemény cimü lap 1880. január 26-i számából kritikarészlet: "Warum in der Perne schweifen, sieh, das Gute liegt so nah!" Ezzel a kérdéssel fordult évek óta a kritika hazai szinmtiiróinkhoz, kik majdnem kizárólag idegen légkörben, távoli múltban játszó müvekkel léptek a közönség elé. Szinmüiróink a képzelet országából szedték elő többnyire légies alakjaikat, és bámulatos közönnyel fordultak el a hazai talajtól, társadalmi életünktől, melyek pedig úgyszólván önként kinálják a leghálásabb anyagot a megfigyelni tudó Írónak. Csiky Gergelyhez, kinek múzsája eddig szintén rég lezajlott időkben s idegen földön kalandozott, szintén nem egyszer intéztetett