Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
a kérdés: "Warum in der Perne schweifen, sieh, das Gute liegt so nah!" Pukánszkyné Kádár Jolán irja nagy müvében a Nemzeti Szinház történetéről: "A Nemzeti megnyitása óta mindig voltak a franciákkal kacérkodó drámaírók. A fordulópontot Csiky Gergely jelzi* "Tőle függ, - irja a Magyar Szemle . - hogy az út a halhatatlanok, az Aristofánesek, Plautusok, Moliere*ek és Moretok felé vezessen, vagy a Sardouk, Dumas-k dőzsölő kövér asztalához juttassa, hol igen jól táplálkozik a vér, de éhezik a lélek.* Csiky azonban n a Sardouk, Dumas-k dőzsölő kövér asztala felé ment, /irja Pukánszkyné./ A fejlődés nem volt természetes. "Túlérett civilizációk importált virágait ültettük abba a talajba, melynek első megmunkálását Szigligeti végezte", - irja találóan Jászai Mari. A magyar iró nem tudott versenyezni a francia bohózatokkal és házasságtörő szalondrámákkal; vagy letette a tollat, vagy utánozta őket, mint Csiky Gergely. A neveken kivül azonban nem volt itt semmi magyar. A kritika magyar levegő után kiált, melynek hiányát nem érzi a magyar közönség; Gyulai Szigligeti drámáit reklamálja, melyeket a Nemzeti Szinház elfeledni látszik. íróink "a párizsi szalonélet tükrözésében keresik a magyar vigjáték nemesebb feladatát", - kesergi Beöthy Zsolt, - "Az igazi magyar középés felsőbb osztály képét, tipusait, gyarlóságait, hangját, mely módosulva bár, de bizonyos hagyományok uralma alatt minden sajátságával megvan, hiába keressük színpadunkon." - Persze, Pukánszkyné megállapításaival csak részben lehet egyetérteni, mert Csiky komoly értékeket teremtett s igenis a magyar életből merített. Ugyancsak nem korabeli szerző, hanem Galamb Sándor foglalja össze talán legjobban a szóbanforgó korszak drámairodalmának és Nemzeti Színházának helyzetét, egyrészt a Budapesti Szemle 1942. máj us-júniusi füzeteiben megjelent tanulmányában Csiky Gergely színmüveiről, másrészt kétkötetes müvében, mely 1937-1944-ben jelent meg: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig . "Valóban a komoly hangú és témájú polgári szinmü volt az
