Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

irány ferdeségeire, mert a férdesegeknek hamarabb akadnak követői, mint az önálló alkotásnak, s hogy nem óhajt Jászai Elektrájáról kimeritő birálatot nyújtani s nem is szól ezért alakításának azon vonásairól, "melyeket az ő erőteljes tehetsége és hatalmas színészi temperamentuma, ez aberratio mellett is szerencsésen megmentett. Hiszen az elismerésben ezúttal ugy is van része elég." Mintha nem lett volna elég ez az alantashangu támadás, Gyulai Pál, a szerkesztő, csillag alatt a következőket fűzte hozzá: "Minden megjegyzés nélkül közöljük e sorokat, melyeket épen nem tartunk igazságtalanoknak, sőt azt hisszük, hogy Jászai Mari Elektrája még más bajban is szenved: Elektra jellemének nem elég szabatos fölfogásában. Elektra elkeseredett nő, a ki áhitja az atyjáért veendő bosszút, de egyszersmind nemes szivü s bosszúvágyának is kegyelet a forrása. Legerősebb fölindulásaiban sem hóbortos vagy elvadult, hanem csak érzéseitől elragadfctt királyi nő, a ki soha sem vetkőzik ki egészen nőiségéből. Ezt nem mindig tartotta szem előtt a művésznő s erre befolyt azon sajátsága is, hogy nála a lelki fájdalom kifejezésében könnyen túlsúlyra kap a test lázas idegessége. Épen azért legsikerültebbnek tartjuk egész Elektrájában azt a jelenetet, midőn a gyászhirtől lesújtva, oda borul testvére vélt hamvvedréhez és elsiratja: 'Oh szeretett Orestesem emléke te' stb. Itt nemcsak az átmenet volt a lélektani, hanem a lélek fájdalmának kifejezése is mély, benső és tiszta, a melyet nem zavart meg a test idegláza. Szerk." A Budapesti Szemle következő, 171. számában a következő "Nyilatkozat" jelent meg: "A Budapesti Szemle februári számában Jászai Mari asszony Elektrájáról irt 'Nyilt levél a szerkesztőhöz' czimü álnevű czikk némely kifejezéseit, a mint közvetlen és közvetett forrásból értesültem, a művésznő olyanoknak találta, melyek őt, mint nőt is sérthetik? ennek ellenében, mint felelős szerkesztő, kijelentem, hogy a bírálatnak nem volt sértő szándéka s ha a művésznő azaal magát nőiségében sértve érzi, őszintén sajnálom s e tekintetben