Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

írja, hogy mindkét műfajban akadtak értékek, maradandó tényezők, csak éppen azt nem vették észre, hogy a régi eszményekhez újak sorakoztak, a világ egyetemes felfogása megváltozott, új törekvések, formák, Ízlések áramlata köszöntött be, melyről drámai múzsánk tudomást sem vett. így tehát az új dráma "idegen tolmácsokkal" köszöntött be színpadjainkra, drámaíróink pedig mentségül azt ismételgették, hogy a "magyar társasélet eszmékben és formákban szegényebb, semhogy elég anyagot lenne képes nyújtani egy eredeti magyar társadalmi drámára." Hem vették észre a közönség érdeklődését a "nyugot-európai társadalmi színmüvek" iránt. Itt emliti, mint a magyar társadalmi dráma úttörőjét, Toldy Istvánt, kiről nem szabad megfeledkezni, mert új magyar alakok szerepeltetésével, s azzal, hogy a francia dráma mestereitől tanult, előfutára volt Csikynek. Vagy egy másik korabeli vélemény, - a "Robin" álnév alatt iró kritikusé a Magyarország 1880. január 25-i számában. "Amit eddig írtak, azokban van sok életrevaló és elismerést érdemlő, van sok tehetség és színpad ismeret, de egynek sincs meg az a vonása, hogy a specziális anyagot széles európai formákban adná. Bizonyos szükkörüség uralkodik bennük, mely vagy az anyag kiválasztásában, vagy a kidolgozás szellemében nyilvánul. A szerzők figyelme úgyszólván egy pontra irányul és mindegyik azt variálja, a mit előtte mások variáltak. Bizonyos szituácziók folytonosan ismétlődnek, a színpad egy •ringlispiel', a hol minden körben kering. Megtörténik, hogy előlép a politikai satyra, de ekkor meg nincs drámai élet a színpadon. A karrikatúrák járnak-kelnek a szerző sodronyán, ideig-óráig mulattatják a közönséget, azután örökre letűnnek, mint használhatatlanná vált játékszerek. Akár társadalmi, akár politikai thémákhoz fogjanak, nem birnak kiemelkedni a lokális észjárás alantiságából. Kezdetlegesség ül rajtuk. Mindenben a dolog könnyű végét ragadják meg. Társadalmi anyagul a családi élet elkoptatott epizódjait karolják fel s ha kísérletet tesznek a politikai satyrával, a színpadra vitt konfliktus bizonyos alárendelt jelszavak körül forog. Innen van, hogy a leg-