Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

Az 1825-ös országgyűlésen a kérdés Ismét elékerült, s Boráros János pesti köret késznek mutatkozott akár előjogok adására le, ha a magyar színjátszás biztosítani tudja azt az üzleti hasznot, amit a város polgársága a színházba befekte­tett tőkéje ellenében várt. A pesti polgárság azonban - egye­lőre - szivesebben járt a német színházba, s Így a magyar szinjátszoknak még mindig nem volt kellő számú és anyagi ere­jű közönsége. A magyar szinház kérdése tehát úgy merült föl, hogy csak jelentős anyagi áldozat árán lehet megteremteni. A kérdés az volt, ki vállalja ezt az áldozatot. Pest város pol­gári logikájával a nem adézé magyar nemesség a maga feudális fölfogását állította szembe. Eszerint Pest az országos keres­kedés hasznán - azaz a magyar földbirtokosokon - gazdagodott meg, illő tehát és igazságos, hogy vagyonából a köz javára ­a magyar nyelv ügyére - adakozzék. A reformkor kibontakozá­sával éppen ennek a kereskedés - és általában a polgári fog­lalkozások - hasznát erkölcstelennek bélyegző maradi szemlé­letnek kellett háttérbe szorulnia ahhoz, hogy a polgárosulás szükségességének fölismerésével együtt a megyei nemesség meg­hozza a magyar Nemzeti Szinház megteremtéséhez szükséges a­nyagi áldozatot. II. "A nemzeti újjászületés Írói úgy beszélnek a színészetről, mint a melyet a más európai nemzeteknél divó szokás szerint kell meghonosítani... Az 1790-ik év szinészeti kezdeményezé­sének csak egyetlen körülmény kedvezett. Egyedül az iskolai drámák évszázados divatja tette lehetővé, hogy a világi szin­játék létesítése nem ütközött elháríthatatlan, egyhamar le nem győzhető akadályokba."** Bayer József e megállapításából általában csak az elsőt szokás figyelembe venni: a magyar szinjátszás ügye szerves része volt az általános kulturális fölemelkedésünkért vivott harcnak. Ennek következtében a szin játszás ügyét elsődlegesen politikai kérdésnek tartották. Fon tossági sorrendben ezután következett, hogy a színjátszást a magyar nyelv használatának, terjesztésének és müvelésének has

Next

/
Oldalképek
Tartalom