Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

nos eszközeként tekintették* így jutottak el odáig, hogy az irodalmi alkotások fórumaként is gondoltak rá, a a hazafias szellem, az erkölcsnemesité, izlés csiszoló szándék szószékének vélték, önálló művészi sajátosságára azonban csak igen kevesen gondoltak. Az irodalom már Csokonai költői gyakorlatában és Kölcsey elméleti munkáiban eljutott az eredetiség programjáig és a "nemzeti hagyományok" fontosságának fölismeréséig; a magyar színjátszás viszont ezzel egyidoben még puszta létéért harcolt. Mindezek figyelembe vételével érthető, hogy csak jóval később kezdte keresni a maga eredetiség programját, s még később gondolt a színjátszás nemzeti hagyományaira. A Vörösmarty-irodalom sokat vitatott kérdése, járt-e a költő diákkorában szinházba? Gyulai Pál Vörösmarty iskolatársára hivatkozva azt állította, hogy nem. Véleményét Horváth Károly elég meggyőzően cáfolta annak bizonyításával, hogy a Gyulai által emlegetett szinházlátogatási tilalom nem érvénye sült az egyetemi ifjúság körében.^ Ha ez igaz is, Vörösmarty mégsem járhatott szinházba - abban az értelemben, ahogy manapság valaki "szinházba jár". Elsősorban nem azért, mert diákkorában alig néhány magyar nyelvű előadás volt Pesten, hiszen a Német Szinház virágkorát élte, hanem a színházjegy árához szükséges pénz hiányában és erkölcsi tilalomból. A feudális közfelfogás ugyanis jórészt erkölcsromboló szórakozást látott a színházban, s a Perczel-fiúk kötelességtudó nevelője aligha engedhette meg magának, hogy kihívja kenyéradó gazdái - esetleges - neheztelését. De amennyire bizonyosra vehetjük ezt, annyira bizonyos az is, hogy látott néhány színházi előadást. Első drámai ki

sériete hűen őrzi, milyen nagy élmény volt számára a székesfehérvári színjátszók és Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországban cimü színmüvének sikere. Nincs ugyan közvetlen bizonyítékunk Vörösmarty más játókszini élményére sem, de nehéz elképzelni, hogy nem volt jelen, amikor legközelebbi barátai közreműködésével előadták 1819. augusztus 8-án a "királyi üniversitas palotájában" Czinke Ferenc Az ifjú szószólók gyűlése a nyelv Ügyében cimü - irodalmilag csekély becsű - alkotását. Távolléte annál valószi-