Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
en kivan uralkodni* Káros tehát ezt az ellentmondást sokat emlegetni is* Káros valósággal a megvilágosodás akadályoztatására ellenvetéseket keresni*.."^ A követkézé évek. különösen az 1795 és 1825 közötti három évtized eseményei aztán leckét adtak a "felséges udvar" szabadság tiszteletébél és a "megvilágosodás" akadályozásából* Természetesen szó sem lehetett a magyar színjátszás ügyének a polgári forradalom eszméihez való kapcsolásáról* A nemzeti játékszínért vívott harcot az a magyar nemesség vette kézbe, amely az új század első két évtizedében a legmerevebben ragaszkodott feudális kiváltságaihoz* A "magyar nemzeti szinház" fogalma politikai követelésként merült föl az 1811/12-es országgyűlés "szinház! vitájában", mégpedig a nemesi sérelmek sorában,^ a magyar nyelv Ügyével összekapcsolva* Bonyolítja a helyzetet, hogy Pest városában az adott időpontban polgári vállalkozásként élte virágkorát a német szinház. Támogatta a német műveltségű arisztokrácia, közönségének derékhadát azonban a város német nyelvű polgársága adta. Az országgyűlés politikai fórumán ez a szinház vált a magyar játékszínért küzdő - Pest megye vezette - nemesség fő céltáblájává. Ezt a harcot általában a nemzeti függetlenség kérdésének vetületében szokás tekinteni, és nem is lehet semmi kétségünk, hogy a bécsi kormány gátlástalanul kihasználta a pesti német polgárság és a magyar nemesség érdekellentéteit. A magyar színjátszás arculatának kialakulásában a nemzeti kérdés uralkodó volta fontos szerepet játszott ugyan, de az sem hagyható figyelmen kivül, hogy az életre hivó társadalmi elem nem a polgárság volt. A pesti polgárok közösségének, a városnak a képviselője a maga nemében hibátlan érveléssel védte jogát, hogy a saját költségén épített szinházat annak adja bérbe, aki ezt a vállalkozást Üzletileg kifizetődővé tudja tenni. S akár őszintén, akár Bécsből sugallt politikai számításból nyugodtan fölajánlhatták, hogy a magyar színjátszóknak jelentős kedvezményt adnak /azaz nem tekinti Őket erősen megadóztatott vásári vándorszínészeknek/, a magyar közönség még sokáig képtelen a pesti magyar szinház eltartására.
