Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

"Az 1790-i budai országgyűlés idejére esik az elsé rendes magyar színtársulat megalakulása

* Midén ti. az ország rendéi a felállítandó tudós társaság fölött vitatkozának, többen azon véleményt fejezték ki, hogy a magyar nyelv mivelését egy ilyen társaságnál jobban elősegélné a nemzeti játékszín*"

1 Arany János megfogalmazása lényegre mutató: a nemzeti játékszín gondolata a magyar nyelvért vivott küzdelem hatékony eszközét keresve merült föl, létrehívása elsődlegesen politikai ügy volt. így vélekedtek a kortársak - Arany nemzedékéig bezárólag -, s természetesen igy vélekedett Vörösmarty is. Noha Arany kétségtelenül a legfontosabb tényezőt emelte ki, más szempontokat sem hagyhatunk figyelmen kivül. Bayer József hivta föl a figyelmet arra, hogy nem "a magyar nép játékos kedvében gyökerező hajlandóság, még kevésbé városi polgárságunk mulatozásra vágyása vetette meg a magyar játékszín alapjait, s nem főuraink pompát szerető mecaenaskodása, még kevésbé királyaink pazar kegye fejlesztette magas fokra. Késő p eredménye az a magyar közműveltségnek.•." Tegyük hozzá: a magyar társadalmi fejlődés alapvető ellentmondásait hordozó eredménye. 1791-ben még - a magyar jakobinusok mozgalmának bukása előtt! - egy nógrádverőcei levelező arról irt a Magyar Kurírban, hogy egyes balitéletek szerint a theátrumok "szabad gondolkodásra adnak ... alkalmatosságot; a szabad gondolkodás pedig olyan zűrzavart szül, mint most Franciaországban uralkodik. De Ítéletem szerint - teszi hozzá óvatosan - olyan zavarodásra csak a despotizmus adhat alkalmatosságot; a mi felséges udvarunk pedig éppen az emberi szabadsággal megegyező-