Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

ve, azok közt egyrészről az utáiat, másikról az agyarkodás, irigyság magvait ne hintse el; mert - s ezt ne feledje soha nem egyedül political iskola a színpad!" Az érvek és indulatok ismerések: Petőfi Sándor póriasnak fitymált költészete és Eötvös József tézisregénye, A falu jegyzője ugyanilyen fogadtatásban részesül majd - egy év leforgása alatt - a Honderű kritikus uraitól* A Nemzeti Színházat közintézményként vezető liberális igazgatás utolsó jelentős /és emberi tragédiával teljes/ próbája 1847 tavaszán zajlott le - példázva, hogy a Nemzeti Szinház ügyei még egy évvel a forradalom előtt is mennyire véresen komoly, politikai horderejű kérdésnek számitottak. A Pesti Hírlap március 18-i száma közölte a színész és drámaíró Czakó Zsigmond cikkét A nemzeti szinház jelenlegi igazgatási formá- járéi

. Ebben visszatért a radikális szinház! elképzelések régi illúziója, amely még a vándorévekből Öröklődött és amely kicsiny köztársaságot látott a társulatban. Czakó a teljes személyzetében már 200 főre duzzadt Nemzeti Szinházban is ilyen demokratikus belső életet igényelt, és nehezményezte - a szükségszerű szakosodás követelményét nem látva be -, hogy az országos főigazgató helyett véleményük, panaszaik csak a titkárig és az Ügyvivőig jutnak el. Figyelmét elkerülte, hogy az ellenzék politikai és kulturális vezérkara már az előző évben is határozott nyilatkozatban állt ki Ráday mellett a konzervativ támadások idején, attól tartva, hogy az élesedő sajtóbirálatok kiválthatják a Helytartótanács beavatkozását az 1840-es törvény egyik bekezdése értelmében. Czakó cikke szerencsétlen pillanatban született. Ekkor folytak - hosszas és körültekintő előkészületek után - a reformellenzék pártalakitó tárgyalásai, és mint a Czakónak irt válasz megfogalmazta: "a keletkezett viták, tekintve a körülménye/ket, könnyen kártékonnyá is válhatnak." Ráday mellett április 10-én egységes ellenzéki nyilatkozat született Teleki László tollából; a 45 aláiró között olyan nevekkel, mint Kossuth Lajos, Batthyány Kázmér, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András. A politikai színfalak mögött már készülődött az áthidaló megoldás: Ráday mellé, akit amúgy is egyre jobban elvont a politika, Bajza