Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

József került szakembernek, művészeti aligazgatónak. Ez a vita is, amelyben az ellenzék taktikája egyértelmű és valós volt. hozzájárult azonban a szerencsétlen sorsú Czakó Zsigmond élet-drámájához. A cenzúra sújtotta, sajtó üldözte, szorzóként is megbukott, világgyűlölet

es radikalizmusában mindjobban magára maradó ifjú 1847 decemberében, az ellenzéki sajtóorgánum, a Festi Hírlap szerkesztéségében fébelétte magát. A forradalmat megelézé években a Nemzeti Színházra azonban már nem a tragédiák és a kudarcok légköre a jellemző. Végre a nemzeti dráma is megszületett. Igaz, nem Vörösmarty, Szigligeti vagy Teleki drámaíró műhelyében, hanem a Bánk bán beköszöntő sikersorozatában. Katona József remekmüve 1839-ben - mint láttuk - még kocskázatos, radikális kísérletnek számított, amelyre a hiányos nézőtér beidegződött szemlélete alapján adott felemás választ. Az 1845-ben felújított Bánk bán mellé felnőtt közönsége is; Bánk, Tiborc és Petur színpadi hármasában az érdekegyes

ités szép történelmi előképét vélte felfedezni a Nemzeti Szinház meggyarapodott, eszmélő publikuma. A későn észbekapó könyv-vizsgálók óvását /"féktelen pártütés! elvekkel annyira telve van..."/ már elsöpörte a diadalmas dráma, amely a forradalomig tizenhétszer került szinre, hogy ezek után szinte természetesnek tűnjön a pesti népforradalom kívánsága: játsszák el 1848. március 15-ének estéjén is, mint a nagy nap színpadi jelképét. S kell-e csodálkoznunk azon, hogy a revolúció színterei közül nem hiányozhatott a Nemzeti Színház sem, mint ahogyan országszerte a szó legszorosabb értelmében is politikai szószék lett a játékszín 1848 márciusában. Hiszen színházzal rendelkező vidéki városaink zömében először a polgári nyilvánosság kipróbált fórumán, a színpadon hangzottak el a Nemzeti Dal sorai ós a 12 pont követelései. Akármilyen terjedelemben foglalkozunk a Nemzeti Szinház korai történetével, akármilyen szempontból közelitünk e korszak szinészettörténeti emlékanyagához, látnunk kell: a Nemzeti Szinház felállítása, megtartása és fejlesztése a politikai közgondolkodás homloktelében állott a reformkorban. A mai