Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
re kiirt pályázatán. Egressy 1839 februárjában kérvényben igényelte a rendezői kinevezését a választmánytól, ám elképzelései - akár a többi terv - papiron maradtak. À szinpadról Szigligeti Ede, Kuthy Lajos, Vabot Imre hirdették szerzőként a radikálisok felfogását. Elképzeléseik a "mozgalomliteratúra" fogalmában összegezhetők, amely a színházat a tömegekre hatás, a politikai mozgósítás legfontosabb szószékének tartotta. Vörösmarty drámáiban a "tett költőiséget" hiányolták; eszményük a kortára témájú, társadalmi konfliktusokat ábrázoló francia romantika volt. Ebből következően együtt haladtak a liberálisokkal a szinház közéleti szerepéért vivott harcokban, az operaháborúban, de Bajzáékon túlmenően jóval élesebben keltek ki az arisztokrata szellemi befolyás ellen. Ami műsorpolitikai elképzeléseiket illeti, azokat három példával jellemezhetjük. Balog István, a Pesti Magyar Szinház vándorigazgatóból lett 8egédszinésze és gondnoka nagy gyakorlattal tündérbohózatot formált Fazekas Mihály Ludas Matyi jéből; boldog végkifejlettel, amelynek érdekében elmaradt az uraság harmadszori megveretése. Ehelyett a darab végén Döbrögi és Matyi egyaránt magukba szállnak, sőt az utóbbi anyja térden könyörög bocsánatért. A fiatal radikálisok nevében felszólaló Dobrossy István a hónapokon át folyt sajtóvitában nyiltan Fazekas mondanivalójának torzitáeával vádolta Balogot és védőit: "Azt akará megmutatni, hogy mint egykor egy libapásztor fölkelt Döbrögi ellen s megverte a nagyságoskát, több ember úgy támadhat fel a kegyetlen urak ellen s úgy bosszulhatja meg a sanyargatást. ••" Korántsem véletlen, hogy az Ifjú Magyarország tagjai fedezték fel újra a Tiborcot felléptető Bánk bán t is, amely 1833 óta Kassán, Kolozsvárott és Budán szinrekerült ugyan, de igazi sikert még nem aratott. Most Egressy Gábor választotta jutalomjátékának, 1839- március 2 3-án, a közönség azonban ezúttal is csak részben értette még Katona József gondolatait. A páholyok zöme üresen ásitott, a jobbára kormányszervi tisztviselőkből és polgárokból álló publikum hallgatásba burkolózott a földszinten, Petur indulat fűtötte azavai csak a karzaton
