Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

váltottak kl tetszésnyilvánítást. Tiborc panasza volt az egyatlen részlet, amelynek megindité hatásában osztozott a nézőtér egésze* Széchenyiistván viszont rosszallóan jegyezte fel naplójába: "Megfoghatatlan, miként enged az igazgatóság egy ilyen veszélyes és rossz tendenciájú darabot a színpadra." Àz Ifjú Magyarország színpadi sikereinek zömét Szigligeti Ede aratta történelmi példáz

at-drámáival: Vazal /bemutatva 1838. január 30-án/, Pókaiak /1838. szeptember 19.

1 % Aba /1838. december 20./. A választott tárgy feldolgozása mindig Irányzatoaan történt. A Pókaiak legfontosabb mondanivalója a "magyaregység" gondolata volt, azaz Magyarország és Erdély uniója, amelyet a berekesztett országgyűlés nem tudott megoldani, bár napirendjére a kérdést felvette. Ennek érdekében Báthory István alakja zsarnokként került színpadra; Pókainé átkai a könyörtelen fejedelemre és Pókai János igaz bírákat kérő szavai a nézőket az országgyűlési ifjak, Kossuth és Wesselényi perére emlékeztették. Az Abáb

an Henrik császár szinte hűbérúrként viselkedett Magyarország földjén, ezzel váltva ki viharos ellenszenvet. De németellenességével tűntetett a Vazul is, amelyről a titkosrendőri jelentés kimondja:"...a benne megnyilvánuló liberalismus és ellenzéki elvek miatt sokkal nagyobb feltűnést keltett s nagy tetszéssel fogadtatott." A Pókaiak bemutatójáról Munkácsy János küldött jelentést Bécsbe. Tőle tudjuk, hogy a közönség minden célzást megértett, megtapsolt és ünnepelte a Magyar Tudós Társaság páholyában, Vörösmarty és Bajza társaságában megjelent Wesselényit. A történelem ilyen, radikális értelmezése egyébként kihívta a liberálisok rosszallását: Vörösmarty kritikában tiltakozott Henrik császár túlértékelése ellen, Wesselényi pedig kárhoztató

an szólt Báthory István átformálásáról. Ha azt mondhattuk, hogy a liberális szinházprogram még kevéssé hódított magának teret a nézőtéren, a megállapítás fokozottan érvényes az Ifjú Magyarország bemutatóira. Bármennyire zajosak is voltak ezek a színházi tüntetések, nem pótolták a tényleges közönséget. Mert az Aba bemutatójára csak 632-en voltak kíváncsiak, a Bánk bán is alig vonzott 800 nézőt, amig a kárhoztatott tündérbohózat, a Ludas Matyi premierjére 1279 jegyet adtak el.