Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban
egységes hangulatát, színházi atmoszféráját, töretlen hangulatú szépségét* Â későbbi klasszikus-bemutatók tovább szélesitik a szinpadra-élesztett müvek körét: Goldoni, Machiavelli és mások müveinek Ízléssel formált előadásait /gót ur szolgája . Mandragóra , atb./ adják a közönségnek, a klasszikus-előadások korábbi reveláció jávai azonban már adósak maradnak. Â repertoár egyik legszembetűnőbb sajátossága as orosz klaszazikus és szovjet-orosz /részben már szintén klasszikus/ dráma bemutatása. As orosz klasszikusok iránti magyarországi érdeklődés sem hagyományok nélkül való. Nemcsak a Revizor mult századi bemutatója nyitott tradíciót. Jóllehet a százéves Nemzeti Színház 1837-es diszalbuma sok más irodalommal ellentétben az orosz dráma jelenlétéről jellemző sódon nem közöl összefoglalót, még a két háború közötti Időszakban is olyan müvek mutatták a Hevesi Sándor számára nagy világirodalmi élményt jelentő átdolgozásokat, rendezéseket, inspiráló jelentőségű klasszikus oroszok jelenlétét, mint Csehov Sirálya . Turgenyev Egy hónap falunja és Ingyenélő je. Osztrovazkij Vihar jának /"Az örvény" cimmel/ 1942-es bemutatója. A felszabadulás utáni uj Nemzetiben szinte jelképesnek tekinthető tény, hogy a Kamara Szinházat nyitó egyfelvonásos műsorban a legjobb színészet! hagymonány nagy letéteményesei lépnek fel, mintegy búcsúzóul: Csortos Gyula A medvéb en. Törzs Jenő A dohányzás ártalmasságáról cimü monológgal. Csehov sajátos módon a Nemzeti Színházon kivül járta meg magyarországi útját, s csak ebben az uj időszakban lett igazán Nemzeti színházi szerzővé. Az 1947es Gellért Endre-féle Cseresznyéskert még inkább csak jelzi a a realizmus uj elemzőbb érvényesítéséhez mért előadás születését, az 1952-es Ványa bácal már csúcsa a Sztanyiszlavszkij elemeket felmérő Gellért Endre-stilus kiépülésének. Meglepő, hogy a kritikákban mennyivel mostohább az előadás képe, mint emlékeinkben. Idézzük Bóka Lászlót: "Gellért Endre nem ejtette el sem a drámai konfliktust, sem a darab lirizmusát, hanem felörvendett azon, ami a Csehov-dráma legnagyobb erénye, a gazdag, sokszínű Urai telítettség, a válságos helyzeteken, a főhős torzult
