Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban
alakján túlmutató meggyőződés, hogy as élet haladó folyamat, hogy as álethől optimista következtetést sugároz as élet szépsége. A sematizmus elleni közdelem egyik legnagyobb harci tette volt Gellért Endre rendezése, az évad egyik legszínesebb, az emberi kedély gazdagságát tükröző rendezése." Az ujabb évek Csehov Ivanov jának jelentős előadásával /Marton Endre rendezése, Bessenyei Ferenc cimszerep-alakitása/ erősítették nemcsak a repertoárt, hanem stílusában is a magyarországi Csehov-képet. A XIX. századi repertoár jelentős felfedezése Csehov mellett a klasszikus orosz dráma jónéhány addig figyelmen kivül hagyott lehetősége, igy Gribojedov Az ész bajjal jár ja, s elsősorban Osztrovszkij szinte sorozatnak induló bemutatása. Az eirdő mai szemmel természetesen erősen hagyományos, cseppet sem mejerholdi előadása, benne Timár József nagyszerű "kóbor ripacshős Sanyarovja" - Keresztury Dezső szaval -, a Rátkay Márton főszerep-alakltása révén is felejthetetlenné lett Jövedelmező állás , a Tőkés Anna nagyszabású Kabanova-formálását a magyar színháztörténet nagy mozzanatává avató uj Vihar-előadás. Az orosz bemutatók között értelmezésben - újraértelmezésben az egyik legjelentősebb Gogol Revizor ának 1952-es szinrevitele /Gellért Endre rendezésében, egyben Rátkay Márton pályájának is utolsó nagy alakítása/. A Magyarországon jól ismert és sokat játszott komédia uj gondolkodású megközelítése ez az előadás. Felfogásának a mai groteszkebb Revizor-Ízléssel szembesítve is helytálló irányát talán a legemlékezetesebben Lukács György terjedelmes méltatásának néhány mozzanata őrzi: "Komoly érdeme a rendezésnek, hogy nem csinált Gogol darabjából 'kifinomult', •előkelő' irodalmi müvet, mint néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Szinház éppen ezért félresikerült előadása. Egyszerű, közérthető és nem finomkodó, nem ijed meg a torzképszerűségtől, a groteszktől, a vaskos komikumtól. Azt lehetne mondani: a Moliereek, a Gogolok komikuma közelebb áll a vásári paprikajancsihoz, mint a dekadens humor kiagyalt árnyalataihoz... Végül azt is a rendezés érdeméül kell felhozni, hogy szakított azzal a polgári hagyománnyal, amely Hlesztakovból csinált főalakot /igy rendezte annak idején Reinhardt a Revizor t/, és a darab igazi szellemének
