Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban
rende ata Athéni Tlmonr ól as egyik kritika jellemzően igy ir: M A breehtl Tison". S jellegzetes tény, hogy a Shake ape are-filológust Eéry László is azzal összegezi a Corlolanua kritikáját, hogy feltétlenül helyes volt éppen a brecht! változatot bemutatni* Ennek a Brechten átszűrt uj Shakespeare -sorozatnak egyik markáns vállalkozása Major Tamás hatalmas vitákat kiválté Borneo és Julia rendezése, amelyről a megannyi részletét szenvedélyes szigorúsággal bíráló kritika - álljon itt talán Ungvári Tamás fogalmazása - végülia azt állapítja meg, hogy "tévedéseiben is megpezsdltheti a magyar színházi életet." A klasszikus repertorénak az első időszakában Shakespeare mellett szinte még egyenrangú résztvevője Molière. A Tartuffe , a Fösvény , a Nők iskolája , a Kényeskedők is műveltség- és izlósme g ha tározó darabjai a színházi közönségnek a negyvenes évek második és az ötvenes évek első felében. Ez a Molière-érdek Iodés azonban a klasazikusok általánosan tapasztalható visszahúzódása után azóta sem éli reneszánszát. Mindenesetre igen jellemző vonás, hogy darabjai közül az ujabb években a komoran-komédiás Tartuffe kerül bemutatásra Babarczy László hangsúlyozottan komor rendezésében és a modern stilus felé tájékozódó Nemzeti Szinház egyetlen jelentős Molière-f elfedezése az ős-tragikomédia molière-i variációja, az Amphytrion . Az ujabb évek Mollère-stilusa még nem született meg, de ez az előadás jelzés volt a groteszk-irányu tájékozódásról. A molière-i életműből való válogatás tipikusságával párhuzamos és talán még jellemző példákat ad a más klasszikus anyagbél merítő színházi gazdálkodás alakulása. Ha az ötvenes évek fordulójáig ebből Ben Jo nson Volponé ja volt a reprezentáns műsordarab /Gellért Endre emlékezetes rendezésében, de jellemző módon a darab merész göcsörtösségeit legyaluló, elsimító Stefán Zweig-féle átdolgozásban/, a hatvanas-hetvenes években Ben Jo nson szertelenebb, hivalkodóan elhanyagolt szerkesztésű és harsány Bertalannapi vásár a a szinház jellemzően választott müsordarabja. S éppígy az ismeretlen régi angol szerző yeverahami Ardenj e /amelyet Gyilkosok a ködben cimen játszanak/, ez a groteszkbe hajlóan iszonyatos véres játék, aaely prológusában az egész irányt és Ízlést te lib e ta lá lóan "csupasz tragédiának" ne-