Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban

Iben kibontakozó Shake apeare-kultusz. Mindenesetre a negyvenes évek-be

Ii Nemzeti Szinház Shakespearején egész nemzedék nőtt fel. Ma már közhely elmondani, hogy az a Shakespeare-anyag és más klasszikusok bemutatása bizonyos értelemben természetesen fellépő ellensúlyozása volt a modern világirodalom kiszorulása okozta hiányérzetnek. Nehéz ma már pontosan megfogalmazni a hagyományosan történelmi s mégis már sok tekintetben modern lélektani közelítésű előadás varázsának titkát. A nagy alakitások /Somlay Artúr és Bartos Gyula Learje

t Timár József Antoniusa

, Bajor Gizi Cleopatra ja mellett az játszhat itt szerepet, amit Major Tamás később visszatekintve igy jellemez: "Harcoltunk azért, hogy a Shakespeare-előad ások szenvedélyesek legyenek, ós hogy a Hl. fí

ichárd egyetlen merész Ívben épüljön, fejlődjék a tragédia végéig". Egész vitairodalom tanúskodik arról is, hogy némelyik darab "szenvedélyességét" mint színezte át a közelmúlt események, háborús szorongások szenvedések párhuzamait elevenítő aktuális köze lités. Amikor /1955-től/ a kortársi nyugati irodalomban való tájékozódás uj lehetőséget kap, egyáltalán nem természetes, de mégis érthető módon egy időre megszakad a Shakespeare iránti érdeklődés. 1958-ban a Kritika joggal panaszolja, hogy "ujabban megcsappantak" /nemcsak a Nemzetiben/ a Shakespeare-feluj

itások, és a szinház műsorrendjén időnként felbukkanó Othello a "bőség éveiből" maradt itt. Az 1960-as óv 400 esztendős Shakespeare-jubileuma uj, jelentős, nem egy esetben bemutató-számba menő felújítások sorát hozza /köztük a Sok hűhó semmiért

, a Szentivánéji álom Major Tamás rendezte előadásával/, s lényegében ezt a Shakespeare-periódust zárja Marton Endre 1963-as Julius Caesar

ja« A hagyományos mozzanatokat újragondoló, de uj koncepciót még nem kereső Shakespeare-előadások ezek, sok kitűnő alakítással, jelenettel, élménymozzanattal. A Shakeapeare-köze

litÓs harmadik hullámát a közben felfedezett Brecht-Shakespeare-re is visszavetitett hatása jellemzi. A Shakespeare-repertorát a fanyar darabbal jellemzően szélesítő, 3tHúsában is merészen a cirkuszosság felé nyitó Major Tamás