Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

rails eszmék ilyen mértékű játékszini előretörése nem csupán a kései szemlélő beleképzelése az egykorú eseményekbe, arra idézhetjük a bécsi kormány magyar nyelvű lapjának, a pozsonyi Hírnöknek 1837* augusztus 29-i tudósítását és paródiáját a szinházavatásról. A cikkíró és a szerkesztő egyetértett abban, hogy elitélendő, amiért a feltámasztott Árpád Vörösmarty ünnepi prológusában nem "főrangú s a közügyekbe nagy befolyással lévő emberektől" tudakozódik az 1837-es állapotok iránt. Noha Bajza, Vörösmarty és Toldy nézetei között különbségek is adódtak, egyéni értékrendjük skálján egy-egy Író, dráma, szin játéktípus vagy színész netán másutt helyezkedett el elsősorban véleményük azonossága vonja magára a figyelmet. Dráma- éa szinházfelfogásukat röviden a következőkben vázolhatjuk. Esztétikai forrásaik közösek és tételesen felsorolva is megtalálhatók a Kisfaludy Társaság pályázati felhívásában, amelyet szinészeti kézikönyvre irtak ki. Az ajánlott szerzők sorában 13 nevet találunk, közöttük Lessinget /első helyen a Hamburgi Dramaturgiáv

al/, A.W. Schlegelt, Tiecket, Goethét /elsősorban a Wilhelm Mesiter tanulóévei passzusaival/. A szükségszerűen német esztétikai tájékozódás a francia romantika ekkor még ritkább elméleti Írásaival egészült ki, és egészében a német drámai literatúra ellenében, a francia romantikusok befogadtatására irányult. "A dráma a cselekvő élet valamelyik érdekesebb szakaszának képe" - fogalmazta meg Vörösmarty közös álláspontjukat. Felfogásuk szerint a dráma kettős hatást vált ki, költőit és szinit. A kettő együtt érvényesül /a költői hatás primátusával/ és együtt keltik fel a nézőben a "költői igazságot" is, a dráma végén érezhető megnyugvást, amely az erkölcsi nevelésnek, mint a liberális szinház céljának előadásonként! megvalósulása. A szini hatás önmagában - úgymond - "elaljasodhat", azaz a valóság egyszerű, megnemesitett lenyomatává válhat, s mint ilyen nélkülözi a nevelőhatás lehetőségét. Az erkölcsi nemesítés közvetett úton is történhet: nemcsak az erény szakadatlan példaállitásával, hanem a bűn szinpadi ábrázolásával, s igy a megjelenitett erkölcstelenség meggyülöltetésóvel is* Az előbbi az oka a német romantikusok sokszor kárhoztatott "nyavalygásának", mig az utóbbi módszer