Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház

az egyes emberben hol előbb, hol később érik meg. Ágas s Lász­lé mérnök konfliktusát azért érezzük szimptomatikus értékű­nek, mert világháborús felelősségéről szélé vallomását önként teszi meg, mindennemű konkrét külső nyomás nélkül; úgy érzi, eljött és most jött el az ideje annak, hogy a kialakuló szi­lárd és őszinte nemzeti-népi egységbe fenntartás nélkül, az odatartozás természetességével illeszkedjék be. "Kőztetek len­ni vagy hozzátok tartozni, az nem ugyanaz" - hangzott a dráma emlékezetes kulcsmondata. És ettől kezdve, úgy véljük, aligha van lehetőség - lega­lábbis ezidő szerint - a korszakokhoz kötődő tárgyalási mód­ra. Az irék immár nem "témakörökben", hanem, ha szabad igy fogalmazzunk, "társadalomban és emberben" gondolkodnak. így hát a konszolidálódó, majd egyre gyorsabban fellendülő társa­dalmi fejlődés legváltozatosabb problémáit kutatják, szaba­don kalandoznak mondanivalójuk kifejtése érdekében a múltba, sőt, akár más országok történelmébe vagy a leplezetlen fikció világába is, kötetlenül tallózva műfajok között, stiláris-for­mai megoldások drámairodalmunkban páratlanul széles skáláján. A sikerült alkotások látszólag periférikus vagy fiktiv té­mán belül is meglelik és kimondják az itt és most fontosat, izgalmasat, és egyre inkább érvényét vésziti Benedek Marcell kitűnő diagnózisa, a "régi tömlőbe" töltött "új bor" betegsé­géről. Ezidő szerint tehát, egy fejlődési folyamat kellős közepén élve, elhamarkodottnak, önkényesnek tűnik minden merev cso­port ositás, és ha ez általában igaz legújabb magyar drámáink­ra, ugyanigy elmondható azokról is, amelyek az elmúlt 15-20 év során a Nemzeti Szinházban kerültek szinre, és egytől-egy­ig jellegzetes, ha minőségileg természetesen korántsem egyfor­ma képviselői ennek a szakasznak. Hadd ragadjunk ki mégis néhány fogódzópontot, próbáljunk megfogalmazni néhány, a lényeghez talán közelitő gondolatot. Az üborkafa óta az 1976/77-es évad végéig a Nemzeti Szinház mintegy hatvan magyar újdonságot tűzött műsorára. Ez rendki­vül nagy szám és már ebből a gyér távlatból visszatekintve is

Next

/
Oldalképek
Tartalom