Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
Ennek az Írásnak a keretei között természetesen nem vállalkozhatunk a felszabadulás utáni magyar drámaírás történetének monográfiáját, sét monográfiákat igényié feladatára. De semmiképp sem mondhatunk le arrél, hogy legalább változatosan át ne tekintsük e történelmi út legfontosabb szakaszait, éppen mert Nemzeti Színházunk mindegyik szakaszban az élen járt, "piackutató "-megr endelé munkája, dramaturgiai tevékenysége mindenkor az adott irányzatok reprezentatív müveit fürkészte, s mindvégig az az igény vezérelte, hogy az adott korszak legjellemzőbb, legszínvonalasabb alkotásaival "gazdagítsa az irodalmat" és "gyakoroljon egyszersmind közhatást a nemzet életére"* Azt reméljük, e rövid summázatból is meggyőzéén kiderül: ha összeállítanék az elmúlt 30 év reprezentatív magyar újdonságainak antológiáját, igen előkelő arányban szerepelnének a Nemzeti Szinház által színpadra aegitett alkotások . Ez pedig nyilvánvalóan, korántsem csak a szinház vezetőinek jó Ízlését, igényességét tanúsítja, hanem sokkal többet is rejt magában: politikai-társadalmi érzéket és érzékenységet, lankadatlan kezdeményező kedvet a valóság problémái tekintetében csakúgy, mint személyi vonatkozásokban. Talán Összefoglalhatjuk igy is: aktiv és igényes szocialista szinházpolitikát. X A korszakbeosztás szinte önmagától adódik: a felszabadulás utáni magyar társadalom nagy korszakaihoz igazodik új drámairodalmunk története is. Tehát a Nemzeti Szinház számára is az a néhány év jelenti az első szakaszt, amely a felszabadulás és a fordulat éve között telt el . Öt, pontosabban négy és fél évad: kilenc új magyar dráma. Számszerűleg nem elsöprő teljesítmény • Mulatságos élmény ma tallózni a korabeli sajtóban. Csupa izgatott, időnként hisztérikus számonkérés, miért nem játszik több új magyar drámát az ország első színháza, amely egyszersmind kommunista vezetés alatt is áll? 1949-ben egy újságíró nekiszegzi Major Tamásnak a városszerte elterjedt szólásmondást: a direktor csak olyan magyar szerzők darabjait mutatja be, akinek előzőleg halotti levelét látta. Egy másik cikk - 1946-ban! - a magyar dráma szempontjából a Nemzeti