Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból

Beregi azonban a "régi Iskola" hive volt. deklamáló stílusa már nem illett a szinház új stílusához, ezárt új drámai hőst kerestek, aki férfiasságban és előnyös szinpadi megjelenésben felvehette a versenyt nemcsak Beregivel, de a közönség emlékezetében még élénk emlékezetű Hagy Imrével is* Ilyen volt SOMLAT ARTÚR /1883-1951/. A Vígszínház színész iskoláját végezte, majd évekig vidéki szerződése volt* 1905-től 1907-ig ismét a Vígszínház tagja, majd 1908-tól 1921-ig a Nemzeti Színházban játszott. 1935-36ban ismét a Nemzeti Szinház tagja, közben a főváros több nagy színházában lépett színpadra* külföldön filmezett, illetve a bécsi Kammerspielében vendégszerepelt* Hazatérte után ismét a Vigszinház kötelékébe lépett. 1945-től haláláig azonban egyfolytában a Nemzeti Szinház tagja* 1948-ban örökös taggá nevezték ki* 1948-ban Bajor Gizivel együtt elsőként kapta meg a Kossuth-dijat. 1950-ben Kiváló Művész, 1951-ben másodszor is kitűntették a Kossuth díjjal*. Ugyanabban az évben meghalt. A fiatal Somlay 1908-ban azt az új játékstílust hozta a Nemzeti Szinházba, amelyet a Thália Társaságnál történt vendégjátékai alatt sajátított el. Újszerű Antonius alakitása 1909-ben a haladók és a maradiak közti vitákra adott alkalmat. Szép, férfias megjelenése, szonórus hangja, heves vérmérsékletének megfelelő élénk gesztusai és reális emberábrázolása csakhamar az élvonalba állította, de nyugtalan természete 1921 után színházból szinházba űzte. A felszabadulás után aztán végképp a Nemzeti Szinház tagja lett. Hires szerepei! a Nemzeti Szinház szinpadán: Relling /Ibsen: Vadkacsa

/. Wolff Jukián /1909/, majd von Werhahn /1945/ Hauptmann: A Bunda cimü darabjában, a Sári biró címszerepe, Ujházy betegsége miatt beugrás-szerűen 1909-ben, majd 1946-ban Tiborc /1916/, majd Petur bán /1951/ a Jegor Bulicsov címszerepe Gorkij drámájában, a Lear király címszerepe, Karenin /Tolsztoj-Volkov: Karenina Anna

/, s utolsó szerepe: von Walter kancellár /Schiller: Ármány és szerelem/

. Somlay szerepkörével szinte ellentétes volt az a szerepkör, amelyet RÁTKAY MÁRTON /1881-1951/ töltött