Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból

be. Közel félévszázados színészpályájának csak utolsó hét évét töltötte a Nemzeti Színházban. Bár a Magyar Szinház tagjaként drámai színésznek indult, színészi működésének javarészét operett színpadokon töltötte, mint else táncos komikus. Közben - ha mód és alkalom kínálkozott - visszatért a drámához /Metternich, Rostand: A sasfiók

/. Roth bácsi /Földes: Hi vatalnok urak

/, de pompás tánckészsége, rugalmassága és muzikalitása, s nem utolsósorban nagyszerű humorérzéke az operettszinpadon tartották. A felszabadulás után szerződtette a Nemzeti Szinház, s itt bebizonyította, hogy színészi képességei messze túlszárnyalják a szokványos táncoskomikusi szerepkört. Kiváló Molière színésznek bizonyult, s általában azokban a szerepekben volt a legkiválóbb, amelyekben fanyar humorát csillogtathatta. Komikus és tragikomikus szerepei álltak hozzá legközelebb. Ezek között is leghíresebb volt a Polgármester alakja Gogol Revizor

ában. A fösvény és a Dandin György /Molière/ címszerepe, Orgon a Tartuffe-ben, a Polgármester Móricz: Rokonokjában, Sartorius /Shaw: Szerelmi házasság cimü darabjában/, Madách: A civilizátor cimü müvének cimszerepe és még kb. 20 különbőzé tipusú szerep. Tanára volt a Színművészeti Főiskolának 1948-től 1951-ben váratlanul bekövetkezett haláláig, megkapta a Kossuth-dijat és a Kiváló Művész kitüntetést is. Sok szinházat megjárt, a végül a Nemzeti Szinház örökös tagjaként elhunyt Somlay Artúr, de még inkább az 1945-ben ide szerződött Rátkai Márton művészete felszabadulásunk elsé évtizedére terjed. Bár a színháznak 1914 óta tagja volt, a felszabadulás után már csak hat évig, tragikus haláláig játszhatott BAJOR GIZI /1893-1951/. A Színművészeti Akadémiát 1914-ben végezte és azonnal a Nemzeti Szinház szerződtette, amelynek harmincöt éven át disze és büszkesége is volt. Tizennégy évi működés után, a szinház történetében a legfiatalabb korban lett örökös tagja a Nemzeti Színháznak. Szerepköre a naivátél a tragikáig terjedt, s bár történelmi kosztümös darabokban is kiváló volt. legotthonosabban a modern társadalmi drámákban mozgott, nem nélkülözve a finom humort és a karikírozó ké-