Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/
mindvégig e megjelenítési mód mellett, a Cant ókb an azonban kamatoztathatta a drámaivá emelt költői koncentrációra való hajlamát* Továbbá Found az, aki a legkendőzetlenebbül beszél a drámai monológ hősének s az Írónak a viszonyáról* Szinte a szájbarágásig didaktikusán /igaz, a sok bosszantó kritikától feldühödve/ fogalmazza meg ezt a kapcsolatot: "Talán elkerülhetem a misztifikációt és a homályosság további vádjait, ha kijelentem, hogy a vers /Hommage à Sextus Proper tius / olyan érzelmeket jelenit meg, melyek éppoly jelenvalóak számomra 1917-ben, mikor a Brit Birodalom végtelen és kimondhatatlan ostobaságával állok szemközt, mint Propertius számára néhány évszázaddal ezelőtt, mikor ő a Római Birodalom végtelen és 12 kimondhatatlan ostobaságával állt szemközt*" A browningi hagyomány, úgy tetszik, máig termékenyítőén él tovább az angol-amerikai lirában. Jellemző módon a nagy poétikai enciklopédia /Encyclopedia of Poetry and Poetics , Princeton university Press, 1965*/ egyenesen "élénkitő, megújitó" hatásról szól, amely Browning nyomán visszavezeti a költészetet a beszédhanghoz. Kijelenti, hogy a kimagasló költői müvek mindig monológ-jellegűek voltak. /Ez a definició nem foglalkozik a tulajdonképpeni problémát jelentő lirai alanyisággal./ A * drámaiság' szó is, mint a 'drámai monológ* cimszó megjegyzi, elvesztette leiró jellegét s jóformán az értékelés mércéjévé változott. Érthető ez az orientáltság az enciklopédia lapjain, hiszen olyan jó szinvonalú költőket kell felsorolnia, mint E. A* Robinson, Lee Masters, Robert Frost, Robert Lowell, John Berryman. Emeljük ki a párhuzam és a hosszú hagyomány továbbvitelének bizonyítására Robert Lowell nevét* Harmadik kötetében, az 1951-ben kiadott The Mills of the Kavanaughs-ban több ilyen monológ fűződik egybe* Lowell közelebb áll ahhoz a tipizáláshoz, melyben a költő érzelmi szállal kapcsolódik választott szereplőjéhez és annak helyzetéhez. Magyarul is megjelent tőle agy rövid, jó válogatás, Orbán Ottó fordításában /Közel az óceán, Bp. 1972./ Például a Falling Asleep over the Aeneid /Álom az Aeneis fölött / cimü monológ kiinduló helyzete, mint
