Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

az alcira mutatja: "Egy concordi öregember elmulasztja a reggeli istentiszteletet. Miközben Vergiliust olvassa, elbóbiskol, és azt álmodja, hogy ő Aeneas, aki Pallas, arcadiai herceg temetésén vesz részt." Valóban, az olvasott temetés pompás, a görög mitikus szertartás minden kelléke felvonul, hogy a végén egy nyolcvan évvel ezelőtti concordi temetés felbukkanó emlékével józanitson ki: de a fölriadó öregúr vállalja a barbár gyászszertartás helyett nénikéjének "ágálását", nemzetének történetét: " Én állok őrt Kardjukkal, én, mert megfullad a por a kitömött madáron, s mellszobor Augustust Vergilius polcózza alá: a szemüvegembe nézve lát magára." Tehát a lirai mag őszintesége megvan, csupán külső tárgyat keres magának a költő, s ezzel a foltaképpen régi műfaj segítségével éri el a groteszkül anakronisztikus hatást. A régiesség tehát jelen van a versforma megválasztásában, az antikvitás szintjén s a még emlékekben őrzött, nyolcvan évvel ezelőtti, komikusra színezett múltban is. Ez igy együtt, összeötvözve, képekben, szerkesztésben egy amerikai nemzeti tudat lenyomatát is adja: a beszélő bácsikájának temetésén ugyanis szimbolikusan Philips Brooks és a polgárháború legendás fővezére, Grant kapitány állnak őrt: a kisszerűség igy kapja meg nosztalgikus felemelését, a por pedig egyforma szürkére mossa majd Vergilius lapjait és a concordi főteret. S hiába díszesebb, zajosabb az arcadiai herceg temetése, kell, aki igy emlékszik majd a concordira is. Az öregúr szemüvegében összecsillanó idősíkok kibővülnek a megírás, a mai kor költőjének idejével. S erről a jelenben adott pontról még nagyobb történelmi rálátás, megértés és ironikus nosztalgia kínálkozik. A költő saját vállalása, az "itt maradunk" pátosza a kisvárosi kitömött madár képében és az istentiszteletet mulasztó öregúr motyogásában oldódik fel. Lowell esetében tehát a költői hagyomány teremtő újjáélesztéséről van szó; ugyanakkor, hogy egy szemérmesebb, önmagát tartózkodóbban feltáró