Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/
Exultations of Ezra Pound cimü korai köteteiben /1908/ az olvasmányok, kutatások lapjairól előlépő figurák viselik a modern ember tudatát és meghasonlottságát. Hogy az 1909-es és az 1926-os gyűjtemények a Personae cimet kapták, közvetlenül mutatja a browningi hatást. /Bár módszertanilag is helyesebb, ha a műfajt eloldjuk az ő nevétől, hiszen aztán az megáll a maga lábán is./ Kétoégtelen azonban, hogy Pound igen sokat köszönhet neki. Ő maga mondotta a " Men and Women " cimü kötetről: "Ezeknek a verseknek a formája a kor legalapvetőbb for10 ~ mája." Később kikerül vonzásköréből, éppen a már idézett levelében is olyan gyermekbetegségnek nevezi hatását, melyből előbb-utóbb ki kell lábalni* Elméleti állásfoglalása /ebben a korai időszakában főként/ igen közel áll mesterééhez: "Számomra a rövid, úgynevezett 'dramatic lyric' - vagyis az a fajta dolog, amit én csinálok - egy olyan dráma költői része, melynek a további része /ez nekem a prózai rész/ az olvasó képzeletére van bizva vagy egy rövid jegyzetbe van süritve. Abban a pillanatban kapom el a figurát, amely foglalkoztat, mikor érdekes, ez általában egy percnyi dal, önelemzés, hirtelen megvilágosodás vagy lelepleződés. A darab többi része untatna, feltehetően az olvasót is. ügy festem az em11 • bert, ahogy elképzelem." Ezek a helyzetek, Eliot véleménye szerint, modernebb megközelitést eredményeznek, mintha Pound a saját korával foglalkozna, s azáltal, hogy kortársainak tekinti a trubadúrokat, az elhalt poétákat, nagyon fontos közösséget tár fel a mai emberrel. Kik ezek az alakok: Cino - az emberek üres szórakoztatásától elfordult trubadúr vagy galliard; vagy az altafortei vár ura, aki csak az öldökléshez ért; Villon társai; Simon elbeszéli a keresztrefeszitést. A La Frai sine egy öreg udvari tanácsos őrülését irja le, aki - a balladaszerü töredezettség ellenére kiderithetően - egy erdei tavacskával tudja csak megértetni magát, abba szerelmes. Egy homályba hagyott szégyenletes emlék /valószínűleg egy hölgy elutasitó magatartása/ elfordítja őt a durva külvilágtól. Pound nem maradhatott - előzőleg idézett levele szerint -