Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

II. Browning követői /

A drámai monológ további változatai az angol-amerikai költészetben

/ A Browning által képviselt alkotói magatartás nem szűnik meg a huszadik században, sőt, igen élénken jelen van Eliot, Yeats, Pound és mások költészetében- Randall Jarell, a neves amerikai költő egy egyetemi előadásában igy beszélt erről: "Ahogy a mi költészetünk erre az útra jutott - ahogy a romantika megtisztitódott, felnövekedett és a modernizmus irányába •korrigálódott'; ahogy a költők a lehetséges irányzatokat végső határukig tágitották vad lelkesedéssel; ahogy a drámai-monológ, mely hatását egykor éppen a bevett költészeti normáktól való eltávolodásával érte el, s végül igy vagy úgy maga emelkedett normává - egyike a legbonyolultabb és legérdekesebb Q történeteknek."

7 Végül a műfaj kiváltó okaitól elszakadva is használhatóvá lett egy másfajta kor másfajta életérzésének megszólaltatására. A szerepről tudjuk: történeti képződmény. A 20. század első felétől már nemigen találni nagy, progresszíven etikus szerepeket, melyek régebben akár a személyiség kiteljesedésének eszközeivé is lehettek. J. Alfred Prufrock vagy Hugh Selwyn Mauberley azok a figurák, akik kisszerüségükkel növekednek figyelmeztetővé. Jellemző, hogy a kor lényegét általuk, az ő létrehívásukkal vélik megragadhatónak a költők. /Ugyanez a folyamat párhuzamosan a regényben is lezajlik./ Kezdetben Ezra Poundnál szintén kultúrhistóriai hősök jutnak szóhoz. Érthető ez, hiszen mint romantista, a provanszál, a francia, az olasz kultúrával töltekezett. A Personae és