Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)
Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/
süpped - a várakozás, törelem és parancsok elfogadásában. O'Neill elhagyatottjai a halálra várnak; Beckett csavargói Godot-ra; Gelber ócskásai a közvetítőjükre - még Brecht, az egzisztenciális irók legkönyörtelenebbike is esetenként a konfuciusi nyugalom és higgadtság állapotához jut el. Ezért, ha az egzisztenciális dráma tragikus, akkor érzékenységét illetően az. Hiányzik belőle a tragikus hős, de felkelti az élet tragikus érzését, azt a hantulatot, amit Szophoklésznál lehet gyakran megtalálni: Nem születni a legnagyobb boldogság, de a második Megszületve hamar megint Visszasüllyedni ahonnan jöttünk. /Babits Mihály ford./ Az öregkor egy másik drámájában, az Oidipusz Kolénoszban c. darabban megtalálhatjuk az egzisztenciális lázadás mélyben húzódé témáját, amelyet majdnem ugyanilyen gyönyörűen Beckett fogalmaz újra a Godot-ban: "A sir felett lovaglóülésben szülnek, a fény egy pillanatra felvillan, és azután ismét éj van." "S az ember élte annyi, mint ez: 'egy'" - tűnődik Hamlet, és háromszáz évvel később Beckett Pozzója az élet szörnyű rövidségéről a következő hasonló megjegyzést teszi: "Egy napon megszülettünk, egy napon meghalunk, ugyanazon a napon, ugyanabban a másodpercben". Ha a sirásó lapátol egyet, az egy örökkévalóságig tart - az idő szárnyas szekere nagyfokú unalom és bosszúság látványa előtt siet el. A legtöbb egzisztenciális drámában megtalálható az időnek ez a kettős értelme, hogy egyszerre gyors és vontatott, és az egzisztenciális lázadó emiatt panaszkodik. Gyűlöli a jelent, retteg a jövőtől, és ezért a múltba húzódik vissza, és az idő és emlékezet témájáról irja darabjait. Williams Üvegfigurák ja például az emlékezet egzisztenciális felbukkanása; az Utazás az éjszakába c. darabban O'Neill egyidejűleg megy előre az időben és hátra az emlékezet ben; és az idő Pirandellónak is központi témája, aki gyötrődik az állandóan változó formátlanság miatt, és olyan szereplőket gondol ki, akik a történelem mozdulatlanságába vagy a mü vészét időtlenségébe menekülnek. Az egzisztenciális drámát erő sen befolyásolják Bergson filozófiai elméletei, kiváltképpen a tartamról szóló elmélete, és az egzisztenciális drámairó