Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/

ben, hogy megvizsgálja az ember intézményesitett életét, és tiltakozzék ellene. A modern dráma végső szakaszában, az egzisztenciális lázadásban a drámairó az ember metafizikai életét teszi mérlegre, és ez ellen tiltakozik; lázadásának forrása maga a létezés lesz. Az egzisztenciális lázadás drámája a végső korlátozásnak ad hangot, az emberi létezés elviselhetetlen állapota miatti gyötrődés kiált belőle. A lázadásnak ez a fajtája azonos avval, amit Camus "metafizikai zendülésnek" nevez: "olyan mozgalom, amelynek során az ember tiltakozik saját helyzete és a teremtés egésze ellen". Ezt a meghatározást ugyanilyen szabatosan lehetne alkalmazni a messianisztikus lázadásra is, és valóban, az egzisztenciális dráma hasonló elégedetlenséget testesit meg az élet alapszerkezetével szemben. Másfelől azonban a messianisztikus dráma erős és pozitiv, az egzisztenciális lázadás erőtlen és kétségbeesett. A messianisztikus drámairó szereplőit emberfölöttiekké változtatja; az egzisztenciális drámairó "ember-alattiakká" Az egyik az emberi szabadság mértékét túlozza el; a másik az emberi megkötöttségét. Sokatmondó, hogy az egzisztenciális drá ma a mi korunkban kezd egyre gyakrabban megjelenni - a totalitarianizmus korában. A messianisztikus dráma Istenei és felsőbbrendű emberei állatokká és rabokká változtak; a világ egy hatalmas koncentrációs tábor, ahol szigorúan tilos a társadalmi érintkezés. Az egzisztenciális dráma főszereplője egyedül van az elrettentő Ürességben, és mintegy a magányos fogságra van kárhoztatva. Röviden, az egzisztenciális lázadás a modern dráma késői korszakában jelenik meg, habár időrendben néha sokkal korábban is felbukkanhat. A kifáradtak és a reményüket vesztettek lázadása ez, amely - az idealista energiák széthullását követően - a kimerültséget és kiábrándulást tükrözi. Ez magyarázza a messianisztikus lázadással való szoros rokonságát, mert tulajdonképpen a messianisztikus impulzus megforditott fejlődéséről van szó. Valójában számos olyan modern drámairó, aki fiatal korában messianisztikus volt, egzisztenciális lázadóként fejezi be pályáját, és gyötrődésében, meghiúsult reménye-