Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Robert Brustein: A lázadás színháza /ford. Földényi F. László/

fajtája, mivel a kor visszaélését ostorozza. Röviden, a társadalmi dráma a megkorbácsolás és ostorozás céljából mutatja be a modern életet - utánzás, lényegében szatirikus célokból. Mégis, az ilyen lázadás negativ. A drámairó továbbra is megpróbálhatja megölni Istent /noha csak Isten földi intézményei és a hatalom kijelölt figurái révén/, de többé nem foglalkoztatja egy Egyház felépitése: a társadalmi lázadó ritkán sugall bármilyen világos alternatívát azokkal a dolgokkal szemben, amelyeket szeretne elpusztítani. Igaz, hogy a propaganda darabok és a tézis-drámák a társadalmi lázadás oldalhajtásai, de ebből a tanulmányból kirekesztem az ilyen müveket. Ha Sean 0'

Casey egy kommunista forradalomról ir, amely érzékiséget hoz a puritán Írországba, vagy ha Arthur Miller felkelti szimpátiánkat az átlagember helyzetét illetően, akkor nem annyira művészi alkotásokkal, mint inkább politikai cselekedetekkel vagy szociális gesztusokkal állunk szemben, és az ilyen cselekedetek vagy gesztusok inkább hasznossági, mint irodalmi kritériumok alapján Ítélhetők meg. Ami Shaw-t és Brechtet illeti, ők is lehetnek politikai forradalmárok, de ha a pozitív ideológia áthatja munkásságukat, müvük veszélybe kerül. És Shaw szocializmusa, amit előszavaké ban ér értekezésekben hosszan tárgyal, tulajdonképpen kivül marad darabjain, Brecht kommunizmusa pedig csak kifejezetten agitatív célzatú drámáiba van belekeverve. A fő társadalmi lázadók, bármilyen legyen is politikai elkötelezettségük, filozofikus anarchisták, mert az emberi organizáció minden formájával, ha ugyan nem magával az emberiséggel szemben mély ellenszenvet éreznek. A társadalmi forradalmár Lilloig, Steele-ig, Diderot-ig, Beaumarchais-ig, Lessingig és Hebbelig vezetheti vissza családfáját, noha szatirikus gyűlöletét és a középosztályt irányuló megvetését illetően különbözik ezektől a polgári drámaíróktól. Az erényes segéd és a becsületes kereskedő helyére a romlott bűnözőt és a haszonleső kapitalistát állítja. És habár Diderot-hoz és Beaumarchais-hez hasonlóan Arthur Miller "keresi a tragédiát a kisember szivében és lelkében", a legtöbb társadalmi forradalmár /talán még Brecht is, aki soha-