Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
évig tarotta távol a színpadtól az abszolutizmus, de Boutiller Du Rozoy és Mercier is irt erről a témáról egy-egy drámát, melynek bemutatójára jó ideig nem kerülhetett sor. Sebastien Mercier darabja, a Jean Hennuyer /Jean Hennuyer . éveque de Lisieux / kiemelkedik e történelmi tárgyú müvek közül. A dráma 1772-ben, a Szent Bertalan éj kétszázadik évfordulójára jelent meg könyv alakban, s az előszó szerint "vezeklés a haza nevében az emberiségnek, a tiszteletadás az igazi vallásnak, melyet ekkoriban egy pap képviselt, szinte egyedül. A darab egyúttal célzás a Oalas-ügyre és de La Barre lovag halálára, a közelmúlt fájdalmasan időszerű eseményeire. A cselekmény 1572 augusztus 27-én játszódik Lisieux városában, ahová megérkezik a király parancsa: le kell mészárolni a protestánsokat. Jean Hennuyer lelkiismerete nem engedi, hogy papjai öldöklésre buzdítsák híveiket, s ezért az igazi vallás nevében szembeszegül a király és a pápa utasításával. A darab egyes jeleneteiből ma is árad a fanatizmus és a zsarnokság gyűlölete, a humanizmus és az erkölcsi értékek győzelmébe vetett hit. Mercier más munkáiról kevesebb jót lehet elmondani. A II. Károly angol király , A Liga legyőzése , a XI. Lajos halála és a II. Fülöp portréja cimü darabjaiban kevesebb sikerrel próbálkozott azzal, hogy megteremtse a harmadik rend történelmi ideáljait. Mercier legnagyobb sikerét a Jean Hennuyer-n kivtil az Ecetárus talicskája /La Brouette du Vinaigrier . 1775/ cimü darabjával aratta, melyet Michel Lioure /36/ a legjobban sikertilt francia polgári drámának tart. A darabban komikus és patetikus, realista és regényes, népi és polgári elemek váltakoznak. Mondanivalója arról tanúskodik, hogy Mercier politikai nézetei voltak a legdemokratikusabbak a korban, s figyelme olyan társadalmi problémákra is kiterjedt, mely fölött más szerzők elsiklottak. Dominique, az ecetárus, igazi népi hős, aki megleckézteti az arisztok-' rátákat és lakájaikat, és feleségül szerzi fia számára egy időközben elszegényedett bankár leányát. A megoldásban nincs semmi meseszerű, bár semmiképp sem mondta tó tipikusnak. Az
