Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

ecetárus a dráma nagyjelenetében egy talicskát tol be a színpadra, a bankár szalonjába. Rajta egy titokzatos bordó látható, melyról kiderül, hogy telis-tele van Lajos-arannyal. A szorgalmas munkával szerzett vagyon előtt az elszegényedett bankár is leveszi a kalapját, s a darab esküvővel végződik, Sebastien Mercier igen sok drámát irt, melyek elsősorban a kispolgárok körében, a boulevardok színházaiban arattak sikert. 1769 és 1780 között összesen 16 darabját utasította vissza a Comédie Française, az olaszok viszont, akik megszerezték a jogot, hogy prózai darabokat is játsszanak, előadták a Szűkölködő /L'Indigent/

, a Hamis barát /Faux ami/ és a Szöke vény /Le déserteur

/oimti drámáit. Ez utóbbiban a katonatiszt anya vigaszképpen a következő szavakat intézi szerencsétlen fiához: "Fiam, még hősként halhatsz meg. Gondolj arra, hogy életed hasznosabb lesz, mint halálod; sorsod a haza zászlói alatt tarthat ezernyi óvatlan fiatalt, akik különben elhagynák, hogy olyan szerencsétlenek legyenek, mint te. Haláloddal megelőzöd az ő vesztüket, s megerősíted az Állam oszlopait* ölelj meg, ez a gondolat méltó egy polgárhoz." /37/ E megható szónoklat után hangzik fel a kivégzőosztag sortüze, ami újszerűségével megbotránkoztatta a kritikusokat. Mercier darabjait, a Molière családját /Maison de Molière

/ és az Ecetárus talicskáját végül a Comédie Française is elfogadta, mert anyagi gondokkal küzdve nem tudott ellenállni az 1780-as évek szentimentális közönségigényének* Sebastien Mercier-t a kritikusok "Rousseau majmának" nevezték, olyan buzgó hive volt a magányos filozófusnak. Drámáinál azonban érdekesebb esztétikai tanulmánya, melyben a XVIII. századi francia szinház legfontosabb kérdéseivel foglalkozik. /Du théâtre* ou nouvel essai sur l'art dramatique

. 1773/ Mercier ebben a kor avante-garde szinházi programját vázolta föl, a sok szempontból túltett Diderot nézetein is. Mercier Shakespeare-t, Lope de Vegát és Goldonit tartja az új műfaj, a polgári dráma előfutárainak, mert képesek voltak különböző stílusokat és hangulatokat keverni, kontrasztba állítani* Ehhez még azt teszi hozzá, hogy a XVII* századi francia szinház is létrehozhatott volna eltérő hangulatokban és