Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
bői legfeljebb egy olyan akad az életben, bol a jellemek szögesen ellentétesek, mig a többiekben legfeljebb eltérőek. Jellem és helyzet, érdek és érdek ellentéte ezzel szemben mindennapos az életben" - rendeli alá Diderot a jellemábrázoláson alapuló konfliktust az eszményités, az erkölcsi mondanivaló követelményének. /32/ Lessing e tétellel kapcsolatban a fenntartásait hangoztatta, de Diderot maga sem tudta elképzelését maradék nélkül megvalósítani. A Családatya sógora, d'Auvilé úr, a Parancsnok személyében ugyanis Diderot negativ hőst állitott színpadra, s bizonyos jelenetekben felvillantotta a korabeli társadalom valóságos problémáit is. A darab cselekménye különben kettős szerelmi bonyodalomra épül: a Családatya fia, Saint-Albin, Sophie-ba, egy szegény lányba, leánya, Cécile pedig Germeuil-be, egy vagyonos fiatalemberbe szerelmes. Saint-Albin szenvedélye kavarja föl a nagyobb vihart: a fiatalember éjjel kimaradozik, atyja legnagyobb bánatára. A Családatya, mikor megtudja, hogy ki a fia választottja, az erény nevében ellenzi á házasságot, s megfenyegeti Saint-Albin-t, hogy kitagadja. A Parancsnok viszont libertinus tanácsot ad, s a leány megrontására beszéli rá a szerelmes ifjút. Saint-Albin azonban nem tér le az erény útjáról, sőt, titokban a házba csempészi Sophie-t és a huga szobájába rejti el. A Parancsnok megtudja ezt, s elfogatólevelet, lettre de cachet-t szerez a leány ellen. Az ötödik felvonásban, mikor beállítanak a poroszlók, végre kiderül, hogy Sophie nem más, mint a Parancsnok unokahuga. A Családatya elvetemült sógora azért tagadta a rokonságot, hogy megkaparinthasson egy örökséget. Ezután persze a Családatya sem tagadja meg áldását a fiataloktól, s a darab szentimentális élőképhez hasonló jelenettel ér véget. Paul Verniere fölveti /33/, hogy Diderot e darabban a saját házasságát állitotta szinpadra Antoinette Championnal, akit Sophiekánt ábrázolt. E felfogásnak ellentmond, hogy Sophie Voland ekkoriban lett a filozófus testi-lelki barátnője, s a névválasztás bizonyára nem volt véletlen. Akárki ihlette ia a Családatyá t, tény, hogy közelebb áll a való élet-