Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

zal szemben. Ez az elutasitás azt jelentett, hogy Rousseau semmisnek tekinti mindazt, amit Diderot az új műfaj, az erkölcsös polgári dráma magteremtéséért tett. Rousseau azzal az igénnyel állt elő, hogy meg kell szüntetni a szinpad és nézőtér különbségét, s a szinházi előadásokat erkölcsöt sugárző népünnepéllyé kell átalakítani. Rousseau elgondolása, melyet különben Robespierre a jakobinus diktatúra idején igyekezett a gyakorlatba is átületetni, már a polgári drámának sem hagyott helyet az Erény jövendő diktatúrájában. Rousseau eltávolodásával Diderot részben felülvizsgálta drámaesztétikáját, s újabb kísérletet tett programja megvalósítására. Még 1758-ban új darabot irt, a Családatyá

t, attól a vágytól sarkallva, hogy lemossa magáról a Törvénytelen fiú plágiumának vádját. A Családatya jobban sikerült a Törvénytelen fiún

ál. A Comédia Française 176L február 18-án bemutatta, bár ekkor még csak félsiker volt. De amikor nyolc évvel később felújították a közönség ünnepelte, s egészen 1839-ig műsoron volt. A darabot Diderot még a Törvénytelen fiúr

ól szóló Beszélgetésekben jelentette be: "...Milyen szép téma, a Családatya! Ez minden ember általános hivatása... Gyermekeink a legnagyobb gyönyörök s a legnagyobb kánok forrásai... Ez a téma tekintetemet szüntelen az atyám felé fordítja... Atyám!... Itt talán sikerül befejeznem a jó Lysimond portréját... Sokat tanulok majd belőle... Ha gyermekem születik, örömmel vállalok magamra hasonló terheket... Én: És milyen műfajban Írja meg a Családatyát? Dorval: Gondolkodtam ezen; s úgy tűnik, hogy e tárgyat másképp dolgozom fel, mint a Törvénytelen fiút. A Törvénytelen fiú a tragédia felé hajlott; a Cealádatya közelebb áll majd a komédiához." /22/ A Családatya függelékeként megjelent, a Drámaköltészetről irt értekezésében Diderot a Beszélgetéseknél is alaposabb iga zolását, alátámasztását szándékozott adni az új műfajnak. Értekezését nem párbeszédes formában irta, hanem huszonkét fejezetre osztotta, s ezekben tárgyalta a polgári dráma legfon-