Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

A kiváltságokkal elhalmozott három párizei szinház a XVII« század végéig engedelmes szolgálója volt az abszolutizmusnak. Ekkor azonban az öregedő Napkirály vallási buzgalmában olyan intézkedéseket hozott, melyek ellene fordították a szinésztársadalmat, s jelentékeny szerepet játszottak az abszolutizmusellenes hangulat kialakulásában, Írja J. Scherer és J. Sgard./l/ XIV* Lajos súlyosan megcsonkította a szinészek jövedelmét, negyedrészét ugyanis jótékonysági célra foglalta le. A "quart des pauvres" csak a Comédia Française és az Opera színészeit sújtotta, mert a lelki üdvösségéért aggódó király gyóntatója tanácsára 1697-ben kiutasította Párizsból a harmadik színházat, a Comédie Italienne-t. Ugyanekkor szigorúan korlátozta a vásári színjátszókat is, akik az éneklés és a szavalás jogától megfosztva jobb hiján "feliratos darabokat" adtak elő, melyek azonban igy is tele voltak az abszolutizmus gúnyos kritikájával. A szinház a XVIII. században komoly anyagi bázissal rendelkező hatalommá vált. Társulatok és műfajok, illem és természet harcoltak egymással a színpadon, s ebben a harcban a felvilágosodás századának minden jelentős alkotója állást foglalt. A darabok közönsége vegyes volt, minden társadalmi réteg láthatott előadásokat, mert a vásári színjátékok jegyeit a legszegényebbek is megfizethették* Az arisztokrata nézők a színpadon foglaltak helyet, a földszintről pedig közbekiáltoztak, zavarták az előadást. A színészeket a társadalom lenézte és bálványozta, a vallás viszont kiközösítette őket. A XVIII. századi francia szinház nem ismerte a szerzői jogot, a társulatok kisajátították a darabokat, a közönség kedvére átalakították, megcsonkították őket. A szinészek döntöttek arról, hogy elfogadnak-e egy darabot vagy sem, s ellenállásuk gátolta az újító törekvéseket, a polgári dráma térhódítását. A Comédie Française nagytekintélyű társulata a XVIII. század folyamán elsősorban tragédiákat játszott, melyeket a közönség ismert és megszokott. A tragédia műfajának válsága igy a társulat, a tágabb értelemben az Andien Régime válsága volt. A szinház kiváltságait azonban, melyet XIV. Lajostól kapott, csak a forradalom törölte el, 1791-ben.