Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

sának érzékeltetésével történik anélkül, hogy közülük bármelyik a szinpadi alak pózát Öltene magára. Ezért van, hogy ezekét a színészeket úgy látjuk magunk előtt, mint akik az új helyzetben felmerült gondokat drámai indulatok árán megszenvedték, racionálisan és etikailag is átélték, és most a vallomás személyes, kissé Önirónikus hangján, természetesen szólnak. A nehézségek elháritása érdekében a társulat minden tagjának szabályos rendszerességgel próbákon kell résztvennie. Ez az előírás, mely a szinészi játékot és a szinházi rendezést egyaránt érinti, arra utal, hogy nem elegendő csupán a mesterségbeli biztonság, tapasztalat, a commedia dell*arte komédiásainak felszinessége, hanem a szerepfeladatok tudatos megközelítésére, a szakmai felkészültség színvonalának emelésére van szükség. "Mert a próbákon válik igazi jó színésszé a komédiás" - mondja már az első jelenetben Orazio, figyelmeztetve arra is, hogy ez egyben a szinészpedagőgia alapja, lehetőség a szinészi fogyatékosságok megállapítására és kiküszöbölésére. Mivel pedig az új játékmód nagyobb figyelmet ós odaadást igényel, a próbák rendjét meg kell teremteni, azokat nem lehet félbeszakítani. Érvényes ez az egyes szinészek szerződtetést megelőző kipróbálására, amint az Lelio és Elennora esetében is történik, amely alkalmat ad a régi színjátszással kapcsolatos néhány kritikai észrevételre, az új játékmóddal való szembesítésre, és mindezek alapján bizonyos szinész-pedagógiai intelmek megfogalmaz ására. Mindkét figura lelepleződik: Lelio poéta di compagnia-nak adja ki magát, Eleonóra pedig énekmüvésznőnek, végül is azonban, minden követelőzés ellenére, a komédiás életre jellemző létBizonytalanság kényszerítő ereje következtében megelégszenek azzal, hogy a harmadik szerelmes-pár szerepkörébe színésznek szerződnek. A két figura a társulat számára veszélyt jelent, a seicento elhasznált, túlhaladott kifejezési eszközeihez való visszatérés veszélyét. Ezért le kell mondaniuk a régi színjátszás kellékeiről: Lelionak a mesterkélt, akadémikus formaságokról,