Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői
aki a valóságot, a természetet oly nagy állhatatotssággal, érdeklődéssel szemléli, mint ahogy ő tette, annak alkotó képzeletét az új mü létrehozásában a megfigyelt-megismert valóság törvényei irányítják, az ilyen művész valósághű alkotásokat hoz létre* Abban, hogy a megfigyelésnek, tapasztalatnak Goldoni poétikájában jelentős súlya van, történeti okok is szerepet játszanak. Az anyagi világ törvényeit feltáró új felfedezések az élet minden területén a természettudományos gondoskodás térhódításához vezettek. Goldonlnak a világ jelenségeihez közelítő módszerességét sem lehet Galilei körülbelül egy évszázaddal korábban elhangzott megállapításától függetlenül magyarázni: "A természet fejlődését világos törvények szabályozzák, melyeket matematikai pontossággal meg lehet határozni. Éppen ezért a szigorú módszert követő emberi értelem elj uthat a törvények feltárásáig és támadhatatlan igazságok megismeréséig. E módszer alapja a természet közvetlen megismerése /14/ /Dialoghi delle nuove Soienze, 1638/ A való világ dolgaira való figyelem, a megfigyelésnek a kor szellemétől elválaszthatatlan formája az első, £iai értelemben vett, európai újságok megjelenése, sokatmondó címmel - mint az Addison-Steele-féle The Spectator /1711-14/ Angliában, a Marivaux szerkesztette Le Spectateur Français /1722/, a Gasparo Gozzi szerkesztette Osservatore Veneto, Velencében /1761-62/, Lengyelországban pedig a Monitor, folyóiratok, melyek mind a felvilágosodás ideológiai reformjainak szócsövei voltak. Mi mindent meritett megfigyelés útján Goldoni a Mondo-bÓl? Mindenekelőtt a saját életsors változatossága , a "vita ambulatoria", kínálja a legfőbb inspirációs forrást: a diák évek, az ügyvédi gyakorlat, a diplomáciai tevékenység, illetve a társulattal való élet a figurák olyan gazdagságával ismerteti meg, melyek között egyformán jelen vannak a lehány atlóban lévő, de kiváltságaikhoz ragaszkodó és minden újat ellenző arisztokrácia alakjai, a társadalmi elismertetésért harcoló, becsvágyó, szorgos polgárság képviselői, sőt a Mondó színpadán még igen alárendelt szerepet ját-
