Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői
komédiairáshoz "a Természet, a Világ és a tapasztalat" 'hármas-könyvének 9 tanulmányozásából indul ki. Az első alkotói korszak tapasztalatainak birtokában, immáron függetlenedve a kultúráját eredetileg meghatározó két hagyománytól, a commedia dell*arte szinpadi sémáitól és az árkádiai egyszerűség idilli kísérleteitől, poétikájának egyensúlyi helyzetét a Mondó /Világ/ és a Teatro /Szinház/, az élet valósága és a szinpadi fikció dialektikájában találja meg. Bár elismeri az antik kulturális örökséget, és kissé restellkedve vall arról, hogy a görög, latin vagy francia és olasz klasszikusok Írásait, tanításait elmélyült módszerességgel elmulasztotta tanulmányozni, kijelenti, hogy helyettük két 'könyvbe* alaposan elmélyedt, és soha meg nem bánta, hogy belőlük merített. E két könyv a Mondó és a Teatro. A természetesen felvetődő kérdésre, mit jelent az egyik és a másik, válaszként idézzük először magát Goldonit: "Az első számos, jellemző emberi figurával ismertet meg olyan természetes közvetlenséggel, hogy rögtön arra gondolok, ezek azért születtek, hogy szórakoztató és tanulságos komédiák megírásához számomra bőséges témát szolgáltassanak; továbbá feltárja előttem minden emberi szenvedély külső jelét, erejét és következményét; ...megismertet korunk divatos viselkedéseivel, századunk és nemzetünk általánosan elterjedt emberi fogyatékosságaival, káros indulataival...; ugyanakkor segítségemre van abban, hogy néhány tisztességes emberben felfedezzem azokat a jó tulajdonságokat, melyeknek birtokában az erény ellenáll a rossznak... /omissis/. A másik, a Teatro... arra tanit, hogyan kell a Mondó könyvéből vett jellemeket, szenvedélyeket, történéseket a szinpadon megjeleníteni, milyen módon kell ezeket oly árnyaltan bemutatni, hogy jól szembetűnjenek, mely szineket kell használni, hogy a közönség tetszését biztosan elnyerjék; képessé tesz arra, higy kiválasszam a legjobbnak látszó eszközöket, melyekkel az emberi lélekre hatni lehet, a nézőben csodálatot vagy nevetést lehet ébreszteni, vagy olyan élménnyel megajándékozni, mely akkor éri a nézőtereméül őket, ha termé sze-