Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
Az Embergyűlölő születése után száz évvel megoldhatatlan dilemma elé állította a szentimentális esztétikát; Diderot csak azt nem vette észre, hogy ez az igazi művészet ismertetőjele* Jellemző tény különben, hogy a darabot végül Lessing védte meg az erény bajnokaival szemben: "Minden képtelenség, hibáink és a valóság közötti minden ellentét nevetséges* De nevetni és kinevetni igen távol esik egymástól. Nevetünk egy emberen, egy emberrel kapcsolatban anélkül, hogy a legkevésbé is kinevetnénk* Bármennyire elvitathatatlan, bármenynyire ismeretes is ez a különbség, mégis mindazok a kifogások, amelyeket még újabban Rousseau emelt a vígjáték hasznossága ellen, csak onnan származtak, hogy nem vette fontolóra kellőképpen ezt a különbséget* 'Molière - mondja például - megnevettet bennünket a mizantróp rovására, pedig a mizantróp a színdarab legbecsületesebb embere* Molière tehát az erény ellenségének bizonyul, mert az erényes embert átadja a megvetésnek.* Ez azonban nem igaz; a mizantróp nem válik megvetendővé, az marad, aki volt, a nevetés azokból a helyzetekből fakad, amelybe a költő hozza, de ezzel nem vesz el semmit iránta érzett nagyrabecsülestinkből." /45/ Azt hihetnénk, hogy a konzervatív irodalmárok védték meg Molière-t és a komédiát Rousseau és Diderot vádjaival szemben* De nem igy történt. Igaz, Voltaire kiállt, ha nem is Molière, de a komédia mellett, s soha nem tette magáévá a szentimentális ssztétika vádjait* La Harpe viszont Molière és a komédia /Molière et la comédie / cimü müvében Diderot-hoz hasonlóan támadja Molière-t, igaz, egész más érvekre hivatkozva. Ő a jőizlés nevében veti meg a farce-okat, melyeket csak az "alantas tömeg" kedvelhet. A Botcsinálta doktor vagy a Scapin furfangjai szerinte közönségesek, a Képzelt beteg p edig menthetetlenül elavult. A "realizmus" hiánya miatt kifogásolja az Úrhatnám polgár t, melyet "groteszk látványosságnak" nevez. /Groteszk, gótikus és középkori: becsmérlő jelzőnek számítottak a XVIII. században./ "El kell ismernem, hogy Rousseau-nak igaza volt a Dandin Györgyöt illetően, mikor tárgyát erkölcstelennek találta" -
