Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
Sebastien Mercier, aki Rousseau-nak talán egyedül a D'Alembert-nek a színházakról irt müvével nem értett teljesen egyet, szintén bírálta Molière-t, kétértelmű erkölcsi mondanivalója miatt. Azt vetette a szemére, hogy "darabjai nem változtatták meg a társadalmat, s az általa ábrázolt bűnök ma is úgy tenyésznek, mint annak idején". /!/ A felvilágosítok különösen Molière Embergyűlölő /Le Misanthrope / cimü remekmüvét birálták. A szalonok világát megvető Rousseau, aki magát a szenvedő emberiség kiválasztottjának tekintette, azonosította magát Alceste-tel, s a darabról szólva kijelentette: "Két dolog van, amit nem fog tagadni, uram. Először is, hogy Alceste e darabban egyenes, őszinte, tiszteletre méltó férfiú, igazi derék ember; másodszor, hogy a szerző nevetségessé teszi. Ez úgy tűnik nekem, egymagában is menthetetlenné teszi Molière ügyét." Majd, miután hosszasan elemzi erkölcsi szempontból a darabot, levonja a tanulságot: "A szerző szándéka az volt, hogy elnyerje a romlott emberek tetszését. Ennélfogva vagy egyenesen rosszra tanit, vagy valamiféle hamis jót hirdet, ami még veszedelmesebb, mert megtéveszt az ésszerűség látszatával, mert arra ösztökél, hogy inkább a társasági szabályokat kövessük, mint a becsület kívánalmait, mert azt sugallja, hogy az erkölcsösség valahol középen van a bün és az erény között, és mert, a nézők nagy megkönnyebbülésére, arról győzi meg őket, hogy mihelyt nem követnek el leplezetlen gazságokat, máris becsületes emberek."/43/ De a polgári dráma úttörői sem értették meg az Embergyűlölőt, s értetlenül álltak Alceste és Philinte vitája előtt, "...ha egy lángelme nekiállnak és felruházná Philinte-et mindama jótulajdonságokkal, melyek az emberi nem igaz barátját méltán megilletik, úgymint: hidegvér, határozottság, emberszeretet, türelem és megbocsátás, egyszeriben kétségessé válna a dráma értelme, jóllehet Alceste szövegén nem esett változás. Miért nincs hát igy? Igaza volna hát Alceste-nek? Tévedne Philinte? Nem, csak az történik, hogy az egyik ékesszólón képviseli az ügyét, a másik meg rosszul védelmezi a magáét" - irja Diderot. /44/
