Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

széknek, a kalapácsnak, a mérlegnek, a körzőnek és az ollónak Is. Sebastien Mercier a drámában ugyanúgy a polgári világ teljességét ezerette volna ábrázolni, mint Balzac a regényben* Ez a törekvése azonban minduntalan ellentétbe került az erkölcsi haszon elméletével, melyet Mercier a néző szempontjából la megfogalmazott: "Minden ember lelkét meg lehet Ítélni a színházban elárult érzelmeinek foka alapján"* Félreértett ideálok Igen tanulságos megvizsgálni a XVIII* századi francia drámaírók viszonyát Shakespeare-hez és Molière-hez. Egyedül Sebastien Mercier állt fenntartás nélkül Shakespeare mellé, akinek neve még évtizedek múlva is kihívásnak számított* Megjegyzendő, hogy ő is elutasította az Erzsébet-kori szinház korláttalan dramaturgiáját, s bár darabjaiban igyekezett elegyíteni a tragikus és komikus elemeket, öntudatlanul is megmaradt a hármas egység elve mellett* Mercier különben több Shakespeare drámát dolgozott át, s tett "elfogadhatóvá" a korabeli közönség számára* Szentimentális tragédiát irt a Romeo és Júliából Veronai sirok, s a Lear királyból Aggastyán és három lánya cimmel* Sebastien Mercier-n kivttl elsősorban François Ducis formálta át Shakespeare-t francia izlés szerint* Ez az eljárás teljesen elfogadott volt, Angliában sem cselekedtek másképp. La Harpe, a nagytekintélyű kritikus és tragódiairó ezeket az átdolgozásokat a művészet csúcsainak tartotta* Ugyanakkor a konzervatív irodalmárok és az enciklopédisták egyaránt alkalmatlannak Ítélték Shakespeare darabjait arra, hogy változtatás nélkül előadják őket. Voltaire Filozófiai leveleiben viszolygással és elismeréssel nyilatkozik Shakespeare-ről, s megpróbálja "ellesni" tőle mindazt, amivel fel lehetne frissíteni a klasszicista tragédiát. Voltaire elsősorban a jó izlés nevében kifogásolta az Othellót, ahol nemcsak alpári tréfák hangzanak el, de Desdemonát még meg is fojtják a szinpadon. Voltaire konzervatív Ízlését merőben új esztétikát hirdető Diderot sem haladta meg,